2012 mindenkit elvett, akit szeretek!

Januárban távozott keresztapám, június 30.-án keresztanyám. Mindig tudtam, hogy imádom őket, de hogy ennyire mély űrt hagynak bennem, csak most tapasztaltam meg. Ők voltak a második apám-anyám. Keresztanya halálakor úgy éreztem, vele az összes múltam sírba szállt. Benne láttam a nagyapámat, mamámat, nagybátyámat. Most fogtam fel, hogy mind odaát várnak rám…

Barátnőm szerint az ember   akkor érez ilyet, amikor az anyja száll a sírba, én mégis keresztanyánál éreztem.

Valóban, már „csak” édesanyám maradt itt körülük, és nagyon remélem, nagyon-nagyon sokáig élvezhetem a fizikai jelenlétét!

Keresztanya temetésén nagyobbik fiamat sürgősen várták a munkahelyén. Ő sejtette, ami én még nem…

Elbocsátották, mert fiú, hiába volt ő a legjobb emberük, aki a legtöbb üzletet vitte be a cégnek, az arculatot váltott, ahol fiatal, csinos lányoknak jutott a reklámozás szerepe…

A temetés szerdán volt, csütörtökön nem beszéltünk, pénteken délután felhívott:

- Na, szóval az a helyzet, hogy kirúgtak a munkahelyemről, augusztus elsején megyek Írországba, már megvettem a repülőjegyet, költözöm haza, egy óra múlva ott vagyunk!

Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, mi történt velem.

– Itt vagy? – kérdezte a telefonban.

– I… igen, csak nem tudtam még felfogni ezt a gyors izét…

S valóban, egy óra múlva megérkeztek a holmikkal együtt.

Még mindig nemtudtam felfogni.

Mikor kikísértem a repülőtérre, s láttam, amint a hátizsákjával elindul szerencsét próbálni, az jutott eszembe, 2012 mindenkit elvett tőlem, akit szeretek!