Össztesti krach

Június 16. : Össztesti krach.

Hm… talán ezzel a szóval tudnám igazán kifejezni azt, amit mostanában átélek. Ui. nálam nincs olyan, hogy egy kicsit folyik az orrom, esetleg egy kis nátha… fülfájás, felfázás, miegymás, mint más embereknek. Nem! Nekem mindez egyszerre, egy időben következik be. A jó ég tudja, mi lehet az oka, de ha a legnagyobb kánikulában megfúj egy kis szellő, idáig jutok.

Kérdezték, mi fáj?

Nos, nem tudom megmondani, mert tetőtől talpig minden egyszerre, bár néha-néha valamelyik testrész jobban felhívja magára a figyelmet. Ez is így kezdődött.

Reggel már letörten ébredtem, szinte ki sem akartam kelni az ágyból, de tudtam, hogy vár rám a munka, hát erőt vettem magamon és mentem. Cseresznyét szedni. Úgy dél előtt pár perccel hirtelen tört rám a rosszullét. Hányingerrel, gyengeséggel, majd hidegrázással. Alig bírtam ki hazáig, hogy bezuhanjak az ágyba, és bekapjak 2 x 500 mg – os láz- és fájdalomcsillapító paracetamolt. Egyetlen percig sem bírtam volna tovább tartani magam. A hajszálaim egyenként jelezték, hogy fájnak, bizseregnek. A torkom, mint amikor tüszős mandulagyulladásaim voltak. A füleim, mint amikor középfülgyulladások sora követte egymást, ez kisugárzott a nyakba, egészen a kulcscsontig. Az arcüreg arcüreggyulladást produkált, a fogaim lángoltak. Mint akiben szó szerint kigyulladt egy vulkán. Nos, ilyenkor a vérnyomás is egekbe szökik. Átlag 240 - el ennek nekimenni????? A szívem kiugrott a pánikreakciótól.

Menjünk lejjebb. Mindkét vesém őrjítően fájt, a vizelet égetett. A bőrömhöz nem lehetett hozzáérni, mert nem bírtam ki. Mintha 40 fokos lázam lenne, mindez 36 fokkal. Külsőleg nem volt lázam, csak belsőleg. Talán ez okozza?

A körmeim, az ízületeim minden bedurrant.

Nem tudom másképp jellemezni. Belehaltam.

Két órával később újabb adag 500 mg, majd este 1000 mg paracetamol…

Éjjel kettőkor olyan eszméletlen hidegrázás tört rám, hogy rengett az egész szoba tőle. Két nagy téli takaróval burkoltam be magam, miközben odakinn a legnagyobb hőség tombolt. Szó szerint teljes huszonnégy órában az ágyat nyomtam. Olyan nehéz voltam, hogy fájt a fekvés, de nem bírtam felkelni. A fejem már nem tartozott a testemhez. Szédültem és émelyegtem. És én, aki nagyon szeretek enni… nem bírtam. Nem esett jól! Pusztán a gyógyszerek miatt nyomtam le valamit a torkomon, mert már fájt a gyomrom.

Másnap délben nagy nehezen feltápászkodtam, de annyira kimerített ez az egész, hogy teljesen legyengülten ültem. Este ismét hidegrázással és újabb adag gyógyszerrel kerültem ágyba. Viszont érdekes dolognak tartottam, hogy lejjebb ment a vérnyomás. Talán a fekvéstől? Esetleg a paracetamol oltotta a bennem felgyűlt tüzet? Ma, harmadnap, még mindig gyenge vagyok. Remegnek a lábaim, kicsit furcsa fejem, a nyomás is alacsonyabb…

Az ám, csakhogy aztán ami este történt, az betetőzte ezt az egészet. Infarktusszerű tünetek. Bal kar zsibbadt és nem bírtam semmit megtartani benne, gyomorba kisugárzó és szívbemarkoló elviselhetetlen fájdalom. Azt hittem, végem. Így próbálkoztam aludni, miközben szétvetett a fájdalom. Alig bírtam ki reggelig, mikor kivilágosodott, átmentünk az ügyeletre, de még a nevem sem kérdezték meg. Az egész olyan „Indul a bakterház” - as volt. A velem szemben álló, éppen akkor álmaiból felriasztott dundi doki rosszabbul nézett ki, mint én, aki azt hittem, halálomon vagyok. Az orra alatt pusmogva kérte, mondjam el, miért merészeltem zavarni. Előadtam a tüneteket. Azonnal rámutatott a másikra, hogy csináljon egy EKG – t. Eközben ő kócosan kiment az oldalhelyiségbe és egy forró kávával tért vissza. Miközben szürcsölgette, elkészült az EKG. Megnézte, és mivel – szerencsére - nem infarktus, ezért mehettem, amerre láttam.

A háziorvoshoz. A Dr. nő szerint ez az elviselhetetlen fájdalom becsípődés. Diclofenac kenőcs, újabb fájdalomcsillapítók… viszont a nyomás egyre jobb! Az össztesti krach pedig tényleg egy vírus volt, ami így kiterített. C vitamint ajánlott rá!