Állkapocs csont csere

 

A meditációt becsülettel végeztem, minden idegszálammal azt akartam, hogy a csont kicserélódjön. A szellemsebész csak elindít az úton, de a megvalósítás az egyénen múlik.

Fantasztikus folyamat volt.

Minden percben, ha csak rágondoltam, éreztem, ahogy pontról pontra, sejtről sejtre lecserélódik a csont. Mintha az ember gyorsan kötne, úgy indult meg a csonrcsere. És nemcsak láttam lelki szemeimmel, hanem éreztem is, bizsergett, ahogyan megtörtént. Sokat segített ebben a megerősítés is, hogy A folyamatosan ellenőrizte, rámért, és jelentette, hogy hány százaléknál tartunk.

Mikulás napján volt időpontom, amikor is az orvos megígérte, ha nagyon rossz állapotban lesz, kiszedi, vagy ha a sarjszövet megint annyira visszanőtt, akkor újra lemarcangolja róla. A frissen cserélt szép csontot jobb lenne, ha nem bántaná, ezért gőzerővel képzeltem el, ahogyan cserélődik. Előre láttam, hogy az orvos nem fogja bántani, és készít egy panoráma röntgent.

December 5.-én este már 98 % volt.

Aztán A-val már nem kommunikáltunk, reggel utaztam a fogorvosomhoz, akihez egy óra távolsági busz, aztán 22 perc BKV busz és némi gyaloglás után 30 perc HÉV utazással érkezek meg. Ez otthonról 2,5 – 3 óra utazásba telik, ha minden jól megy.

Miért járok ilyen messzire?

Mert ő az, akinek megengedtem, hogy a számba nyúljon. Benne bízom, ő úgy csinálja, ahogy én szeretném.

 

Mikor bementem, biztos voltam benne, hogy már 100 % a csontcsere.

Látta, mennyire nem akarom, hogy szétszedje, ráadásul jól ledörzsöltem a ránövő nyálkahártyát.

Nem bántotta.

Csak mosolygott és kérte, hogy akkor legalább egy panoráma röntgent készíthessen.

A felvételen én ájultam el a legjobban!

A csont fényesen ragyogott, sokkal szebb volt, mint annak előtte, de a hatalmas kráter az jól látszott!

Elképesztő! Ilyet még nem láttam!

Azon tűnődtünk, mit lehetne tenni. Mert ugye csoncsere ide, vagy oda, azért a bal alsó hatos inplantátum mégiscsak be van gyulladva és úgy nem maradhat. Rákérdeztem, hogy nem lehet-e lejjebb fúrni a tiplit.

– Nem lehet lejjebb fúrni, mert itt húzódnak az idegszálak! – mutatta az orvos – Azon kívül ez így nem maradhat, már mondtam, mert be van gyulladva és még a másikat is tönkreteszi.

Igen ám, de ha kiveszi, a három koronát az az egy, ami hátul van, már biztosan nem tartja meg azt, ami fenn van. Mindenképpen másik implantátum és korona is kell. Az pedig újabb horriblis összeg és nem is biztos, hogy ott marad…

- Ha azt kivesszük, nem lehet feltölteni csontbeültetéssel és utána visszafúrni ezt?

– Haha! Azt nem lehet! – nevette – Ez, miután érintkezett a nyállal, akárhogy fertőtlenírtjük, már veszélyes hulladéknak számít!

– Hű, veszélyes hulladék van a számban? – ámultam.

 

Nos, örültem, hogy ilyen szerencsésen megúsztam, repülve jöttem ki onnan, mert nem bántotta az ínyem.

 

A mostani kontrollok alkalmával tudtam meg, miért jártam olyan buzgón a fogorvoshoz, hiszen oda végképp nem megy senki, csak ha már nagyon muszáj, főleg nem olyan szívesen, mint én. Barátnőim azon nevettek, hogy ők rettegve mennek, pedig kedves az orvosuk, én meg örülök.

Miért?

Egyrészt, mert maga az orvos személyisége is megnyugtató, látszik rajta, hogy szereti a munkáját/hivatását és az embereket is. Amikor egy-egy folyamatba belefeledkezik, kizár minden külső körülményt. Meghallgatja az embereket, valamint érthető nyelven elmagyarázza, hogy mi fog következni és együtt tervezik meg a következő lépést. Így mindenki elégedett.

Az érzéstelenítőhöz viszont még adrenalint is adagolnak. Nahát, szóval mégsem én vagyok az a vagabund vagány, hanem az adrenalin!

No, de sebaj, minden így jó, ahogy van!

 

Mikor a HÉV megállóban álldogáltam, felhívtam A-t, hogy beszámoljak róla, nem bántotta az ínyemet és a röntgent is elmeséltem neki. Akkor nagy örömmel jelentette, hogy reggel már 100% volt a csontcsere!

Szuper!

Tudtam, éreztem, hogy mire odaérek annyi lesz!

 

***

 

Aztán utánanéztem ennek a csont eltűnésnek, és vbizony sokan járnak így a hagyományos inplnatátumokkal, körülötte egész egyszerűen felszívódik, eltűnik a csont. De nálam ez még csak hagyján… sajnos azóta is be vab gyulladva és naponta harcolok a vissza-visszanövő sarjszövettel. Betadinnal kenem, meg klóros szávízzel öblögetem, de minden volt már rajta, amiről úgy véltem, hogy használ. Az oly divatos híres szájvízeket nem bírom elviselni. Vastag fogköztisztító kefével dörzsölöm, amíg bírom…

 

2012.12.06.