12. ÉLETTUSA - Sárgabarackmag és társai

Május 26.

Ma beszéltem egy orvossal - magánemberként.

Erre nagy szükségem volt, mert iszonyúan kétségbeesett voltam. Egy kicsit jobb lett, de még mindig nem láttam a pontos célt. Csak azt tudtam, hogy kemo és sugár biztos nem jöhet szóba! A kemo kiírt minden gyorsan fejlődő sejtet nemcsak a rákosat, hanem az egészségeset is, a sugár pedig maga is rákkeltő! A daganatban elpusztítja a jóindulatú sejteket, a daganat kisebb lesz ugyan, de 100 % rosszindulatú marad, vígan, még mérgesebben fejlődik tovább, még jobban rosszindulatú lesz! Ezt magam is tudtam, de egy igazi szakember véleményére is kíváncsi voltam! A doktor úr nagyon kedves volt, azt mondta, csak azt mondhatja el, ő mit tenne, ha vele történne. Beszéltünk Beata Bishopról, akinek olyan melanómája volt, ami hat hét alatt elviszi az embert, ő nem  adta fel, keményen megdolgozott az életéért, még ma is él. Meg kell vennem a könyvét! A másik könyv, amit ajánlott: A világ rák nélkül.

Azt akartam konkrétan hallani, hogy meggyógyulhatok egyedül is… Ezt azonban senki nem tudta garantálni. Ezt senki sem mondta… Minen csak tőlem függ!

 

A döntés az enyém! Az utat nekem kell megválasztani!

 

Amikor ott álltam a nagyváros kellős közepén az a gondolat vetítődött ki lelki szemeim elé, hogy ez legalább 9 hónapos történet lesz, amikor már végre tudhatok is valamit. Tétován álltam a boldog emberek vidám forgatagában, mondhatni teljesen megsemmisülve. Én megsemmisültem, de a világ nem változott, az élet ment tovább! Tudtam, nehéz harcnak állok elébe, aminek nem tudom a végét! Akkor azt kívántam, bárcsak már kilenc hónap múlva lenne, bárcsak már azt mondhatnám: „Én így győztem le a rákot!” Bárcsak átaludhatnám az időt, bárcsak átugorhatnék rajta, bárcsak láthatnám a jövőt! Vajon mi lesz velem addig? Arra gondoltam, de jó lenne, ha nem lenne itt, ha csak a cukorbetegség lenne, még az is jobb lenne! Irigyeltem azokat, akik egy kis megfázással, vagy valami ehhez képest jelentéktelennek tűnő bajjal küszködtek. Most mi lesz velem, nem tudom még? A jövő sötét felhőbe burkolózott…

 

Május 27.

A nap nem fogott meg, amikor napoztam! Miért? A rákosok nem barnulnak?

„A rákosoknak nem szabad napra menniük.” – hangiztatják az okosok…

 

Én azt gondolom, az éltető napsugár nem ölhet meg senkit, szerintem egészséges, természetesen az is, persze csak mértékkel, mint minden más!

Hiszen mindenben jobb a mértékletesség, úgy az evésben, ivásban, napozásban, mint a fürdőzésben.

 

Május 31.

Vettem nagy dózisú alap vitamincsomagot, ezt eszem mától, mellé rengeteg C vitamint (2000 mg), és amit még sorban kitaláltam…

 

Június 3.

” A világ rák nélkül” című könyv megvásárlása.

 

Június 4.

Fogorvos és rtg: OP felvétel. Nem baj! Már most kezdem a sugárterápiát… Döntöttem! Végigcsinálom a fogbeültetést! Élni akarok! Használni akarom az új fogaimat!

 

 

SÁRGABARACKMAG

 

 

Június 5.

Mától napi 20 szem sárgabarackmag és 1 szem keserűmandula, az almát minden nap maggal együtt megeszem, a könyvben olvasottak hatására. Megtaláltuk a zsák sárgabarackmagot, amit a párom tavaly nem dobott ki, pedig én mondtam, hogy dobja ki, mert nincs szükségünk ilyen vacakra. Rengeteg munka van a kőkemény magok tördelésével, nem is olyan finom. Most pedig lehet, hogy az életemet menti meg a mag!

 

Június 9.

Már megfogott a nap! Úgy érzem, már jól vagyok, ha eddig rákos is voltam, már biztosan nem vagyok az! Sokkal jobban érzem magam! Úgy érzem, mintha meggyógyultam volna!

 

 

GYÓGYSZERELVONÓ KÚRA

 

 

Június 11.

Gyógyszerelvonó kúra: ¾ ACE gátló és ¾ ß blokkoló, 2 db vércukorcsökkentő 1 hétig. Megpróbálok leszokni a gyógyszerekről. Félek egyedül belekezdeni, nem tudom, ki segíthetne? Nagyobbik fiamat kértem, keressen valakit, de még nem talált.

 

Június 15. 16. 17.

Előjött az a forgó jellegű szédülés, ami akkor volt, amikor 4 éve orvoshoz mentem. Megint pánikba estem, talán nem kellene a gyógyszert abbahagyni? Félek! Mi lesz most? Rettegek…

 

Június 18.

Mától B 15 vitamin szedése. Gyógyítja a rákot! A gyógyszerelvonóban a ½ ACE gátló és ß blokkoló,meg az 1 db vércukorcsökkentőnél tartok. Mától eszem a Búzafű kapszulát is.

Még mindig nagyon nagy a kétségbeesésem! Még mindig nem tudom, mi lesz velem? Hogyan tovább?

Jó az út, amin elindultam? Ennyi év után szabad abbahagynom a gyógyszerevést?

 

Június 20.

Eljött Selly, telefonon már sokat vígasztalt, így egy kicsit neki is jobb lett, ha másnak segíthet. Megbeszéltük, ő mit tesz a rák ellen, én mit teszek, a testi részét már mindketten elég jól kezeljük, még hátravan a lelki is. Ő agykontroll tanfolyamra jár a nővérével, nagyon meg akar gyógyulni. Volt egy kemo kezelésen, elmondta, mennyire lehangoló, milyen borzalmas, többé nem fog odamenni. Látott olyan betegeket, akik menni nem bírtak már a kemotól. Hozott egy újságcikket a pszi sebészetről, elmesélte, hogy ő elment, én is próbáljam ki, ez a legjobb! Bevallottam neki, úgy teszek, mintha nem történt volna semmi, egész nap vidáman járkálok, én bíztatok másokat, be akarom bizonyítani, hogy nem történt semmi baj, valójában esténként elhagy az erőm, pánikba esek, bömbölök, azon agyalok, mi lesz velem, hogyan tovább? Tétován állok a probléma előtt, nem vagyok benne biztos, hogy van elég erőm folytatni. A legfurcsább, hogy nem érzem a változást! Nem érzek semmit!

- Az orvos nem mond semmit, most ne menj orvoshoz, akkor biztos eltesznek láb alól! Először próbálj ki minden mást. Többféleképpen lehet gyógyulni. – mondta.

Mindketten úgy jártunk, nem hittük, nem hisszük el, az orvosnál még szégyelljük magunkat, hogy ilyen kis problémával elvesszük az időt mástól, aki valóban beteg, aki betegebb, mint mi!

Örülök, felvillantott előttem egy másik utat, amelyen elindulhatok, reményt adott, másképp is lehet gyógyulni… Én másképp akartam! Másképp akarok!

 

Június 21.

Felhívtam a pszi sebészt, bejelentkeztem, mint később megtudtam, pont akkor, amikor Selly ott ült a foteljában. A nevemen silabizált, Selly mondta meg neki helyesen.

 

Június 25.

 Kezdődött volna az ¼ - es gyógyszerek hete. Előtte, amikor kiadagoltam a gyógyszert, véletlenül elhajtottam a naptárt, jún. 26. –ra írtam be: gyógyszer vége. Még gondoltam, jún. 26. jó dátum a gyógyszerzabálás abbahagyására. Aztán észrevettem, hogy nem jó a dátum, mert július 3. lenne. Ez nem tetszett annyira, kijavítottam a naptárban. A sors azonban úgy hozta: jún.25.-én elfelejtettem bevenni, amikor hazamentem a munkából ott találtam a gyógyszereket a konyhaszekrényen. Nem vettem be, ha már így alakult. Először nem éreztem semmi változást…