Koncert filmvetítés

 

Gondolataink teremtő erejére van rengeteg példám, ha belegondolok, mindent megkaptam, amit akartam, ha nem is pont olyan formában, ahogyan elvártam volna, de megkaptam. A gondolataimmal teremtettem, bár amikor előre láttam valamit, mindig felmerült bennem a kérdés, most azért valósul meg, mert előre ezt gondoltam, vagy tényleg "csak láttam előre"?

- Amikor nyertem koncertfilm vetítésre jegyet, a párom természetesen nem jött velem, azt sem akarta, hogy én elmenjek, magában vigyorgott, hogy úgysem fogom tudni elintézni. Tévedett, a barátnőm megígérte, hogy eljön velem, el is visz. Teljesen nyugodtan készülődtem, autóval hamar be lehet érni tőlünk a MOM - parkba.

17 óra előtt tudtam meg, hogy mégsem tud elvinni, mert nagyon sürgős dolga van, amiről elfelejtkezett.

Akkor eszembe jutott a másik barátnőm, akinek pont akkor a férje vállalati autóval járt dolgozni, pont náluk vendégeskedett az anyukája, úgyhogy el tudna vinni a saját autójával... persze ő nem akart jönni, mert nem bírja a rock zenét... Én mindenképpen el akartam menni, már fel is öltöztem, de vidékről busszal semmiképpen nem értem volna be.

Akkor majd a 3. barátnő, aki éppen elvált, autója, ideje is van bőven, ő biztosan elvisz, de nem vette fel a telefont.
Megint a 2. barátnőt hívtam, javasolta, átmegy megnézni, mit csinál a 3. - átment... Nem győztem várakozni, hívtam is... Felvette... Nevetett, megnyugtatott, hogy elvisz, csak előbb megfürdik, mert éppen a virágoskertben tevékenykedett, azért nem vette fel a telefont... Hú, de szoros volt az idő... Éppen az utolsó pillanatban begördült az autóval, amint ígérte!

A párom rosszalló tekintettel nézett rám, dühös volt, hogy elmegyek! Hangos nemtetszéssel, valamint újabb munkafolyamattal jelezte, hogy ő mennyit dolgozik! Megkérdezte tőlem is, miért akarok elmenni?

Miért? Miért? Hát azért, hogy egyszer a 40 év után legalább szabad legyek, jól érezzem magam! Ezt nem díjazta, de akkor engem már nem érdekelt! Még rákérdezett, mi az, nincs itthon dolgod? Dehogynem, az embernek mindig van dolga, ha ezt nézzük, sohasem tudnánk elszabadulni sehová sem!

Nos, fogta a fűnyírót, mellyel bűntudatot akart bennem ébreszteni, hogy amíg én szórakozok, lám, lám, ő dolgozik! - mindezeken a körökön akkor már túlfutottam. (hihi)

Közben esett az eső... - de ő akkor is füvet nyírt, a munka, az élet, nem állhat meg!

Beültem a barátnőm autójába. Jeleztem, hogy sietnünk kell, mert a jegyeket át kell még venni előtte.

Esett az eső, mégis sütött a nap, és a műútra érve már gyönyörű szivárvány is ékesítette az eget! Tudtam, ez értem van most ott! Azért mert jól döntöttem, mert végre nem másra hallgattam, hanem magamra, és végre a saját érdekemet is figyelembe vettem! (45 év után talán először)

A szivárvány az út széléről indult, egy kicsit beljebb, a szántóföldről. Mindig szerettem volna tudni, honnan indul, hová ér, szerettem volna megfogni! Hát akkor, és ott megláttam, honnan indul, és a kicsi fehér autó csak úgy átszáguldott alatta, igen, a szivárvány alatt!

Átsuhantunk a szivárvány alatt, és láttuk, honnan indul!!!

Egész úton még egy autó sem volt előttünk akadálynak, az utolsó pillanatban begördültünk a parkolóba! Akkor már teljesen nyugodt voltam, odaértünk, minden rendben van! Felmentünk, átvettük a jegyeket, megnéztük a filmet. A barátnőm sem szereti a rock zenét, de ez mégis tetszett neki. Egészen jól éreztük magunkat! - Különösen a mód miatt, ahogyan idáig eljutottunk!

Visszafelé, a parkolóban, na, azt sohasem fogom elfelejteni, amit akkor láttam!

A barátnőm rámeredt az autójára, egyre tágabb lett a pupillája, miközben egyre lejjebb hajolt. Láttam, hogy valami iszonyatosat néz, de nem tudtam, mit? Az autó ott állt, ahová leparkoltunk...

Igen ám, de be volt törve az ablaka! Odamentem én is, megnézni, sehol nem volt egyetlen üvegszilánk sem. A kis fehér autó egymagában állt, a körülötte lévő autók addigra már mind elmentek... Sehol egy üvegszilánk, mégis minden megvolt! Semmit sem loptak ki a vadi új autóból! Benne a CD lejátszó, sőt a kesztyűtartóban is minden megvolt. Kiderült, hogy a nagy sietségben elfelejtette felhúzni az ablakot. Ő sokkot kapott, én meg azt mondtam, minden tiszta szerencse! Repüljünk haza! Repültünk, szálltunk, minden sikeres volt!

Amikor hazaértem a párom már aludt, illetve csak úgy tett. Duzzogott, és nem szólt hozzám. De most az egyszer már mindez nem hatott rám! Nem tudott felidegesíteni, mert az átélt élmények erősebbek voltak. Másnap, amikor szóba állt velem, megkérdeztem, meddig esett az eső?

- Csak addig, amíg nyírtam a füvet! - felelte még mindig mérgesen.

Nocsak! - Gondoltam magamban - vajon miért is?

Mindezek után a barátnőmmel hetente pályáztunk filmvetítésre, ő is nagyon szerencsés ember, volt olyan, hogy 8 jegyet nyertünk, és két autóval mentünk el. Minden héten nyertünk, hol ő, hol én, hol mindketten, 5 héten át, amíg tartott a játék. Azóta is sajnáljuk, hogy nem találtunk még egy ilyen lehetőséget, mert biztosan megint nyernénk!

Most kérdezhetnétek, miért nem megyünk el, csak úgy? Elmehetnénk, de maga a tény, hogy nyertünk!

Hm... hát az fantasztikus élmény!!!!!

 

2009.12.10.