Kontroll

 

Reggel voltam vérvételen, és már megkérdezték, hogy ittam-e eleget, mert megint alig jött le, olyan sűrű a vérem. Hétfőn kész lesz az egyik eredmény, a tumormarkerek 2-3 hét múlva.

 

Az ultrahangon ismét végighallgathattam az orvosi lebaltázást, és ez a doktornő egyáltalán nem volt hajlandó mell ultrahangot készíteni! Több mint fél óráig magyarázott, és megkérdezte, miért nem akarom elvállalni a mammográfiát. Megmondtam neki, hogy nem fogom soha többé, mert nem hiszem, egyrészt azt, hogy használ, ha palacsintává lapítják, és iszonyúan fáj, főleg a műtött oldal! Abból soha többé! A másik pedig, hogy lágy röntgensugár, ami 100 x os mennyiségű sugárzást tartalmaz a mellkas rtg hez képest! Erre nekem nincs szükségem! Szerettem volna, hogy a nyirokcsomókat megnézze, és csak hümmögött magában, hogy honnan tudom én, hogy egyáltalán van e nyirokcsomóm, és hogy hol? Azt mondta, nyugodtan felöltözhetek, mert ő nem csinálja meg ezt a vizsgálatot, mert hát ha negatívat mond, az engem hamis ábrándokba fog akkor ringatni, miközben lehet, hogy nem is igaz. Ekkor mondtam neki, hogy itt van nálam minden lelet, ha esetleg meg akarja nézni. Elkérte, és odaadtam a hatalmas dossziét. Megnézte, aztán azt mondta, ha nem tetszik Bicske, akkor menjek máshová. Mondtam, nem! Ha nem tetszik a Szent Imre, akkor mert ott van egy mogorva főorvos asszony. Mondtam, hogy nem! A főorvos asszony is nagyon aranyos volt, én nem vállaltam semmit, és ezzel senkit sem akartam bántani, csak így döntöttem, és kész! És most sem lennék itt, ha nem százalékoltak volna le, és nem kellene visszamennem!

Akkor elcsodálkozott, hogy ezzel a betegséggel engem leszázalékoltak? Miért is?

No, csak azért, mert két kilónál többet nem emelhetek (amire rábólintott, hogy ez így van), és a gyerekek már 35-40 kg - osak, némelyik nagyobb, mint én! - azt kérdezte, miért? Nincs ott dajka, meg másik kolléganő, aki helyettem emelgetné őket? (Megáll az eszem! Hát hogy lehet olyat mondani egy gyereknek, hogy nem veszlek fel, amikor sír, vagy bármi történik vele?)

Na mindegy, végül is azt mondta, akkor megnézi a nyirokcsomókat, de ha már ilyen kötött fogású vagyok, akkor legalább 1 évben egyszer el kellene mennem egy hasi ultrahangra, vagy akármilyen vizsgálatra! - mondtam, itt vagyok! - Azt mondta, a hasi UH nincs a papíron - de rajta volt! - szóval el akart üldözni, de végül megcsinálta, és semmi kórosat nem talált, de hozzáfűzte, hogy az UH nem mutatja ki. Ekkor rá akarta írni a papíromra, hogy szakmailag indokolatlan a mell UH, de mégis azt íratta, hogy szakmailag javasolt a mammográfia. Mondtam, mondjon olyat, ami kimutatja, de nem fáj, és nem sugárzik. Ekkor az MR t javasolta 60.000 ért, mert azt az OEP nem fogja elvégezni nekem, ha az olcsó, és biztonságos mammográfiát nem vállalom! Ő nem adhat rá beutalót, és a háziorvos sem! (maximum egy sebész, de csak, ha nagyon indokolt) No, én meg 60 ezerért nem akarom tudni!

Ezért utálok már orvoshoz menni! Úgy kezelnek, mint egy bábot, vagy egy hülyét, és fogalmuk sincs, mit tettem én magamért! És mennyi pénzembe volt mindez, amit nem nekik kellett finanszírozni!

Aztán a 60 ezertől enyhén kiakadtam, és mondta, h ő is dolgozik egy olyan maszek helyen, ahol van ilyen vizsgálat. Én meg azt mondtam, az OEP et én nem használom ki, mert se gyógyszert nem szedek, se a méregdrága hormon-kemo.sugár kezeléseket nem vállaltam, akkor egy MR t csinálhatnak nekem!

Ő meg azt mondta, ez nem így működik!

Akkor nagyon sajnálom! Ennyi!

Szóval majd a vér - vizelet és tumormarker eredményekről később referálok! :)

 

2011.02.18.

 

Vérnyomás

 

Töredelmesen bevallom, az utóbbi időben nem tudok uralkodni a vérnyomásom felett. Három éve lesz június 26.-án, hogy nem szedek gyógyszert, és eddig olyan jól kordában tudtam tartani, de most történt valami…

Ha boldog vagyok, és repülök, szárnyalok, akkor mindig 180/100 lesz a vérnyomás, közben a pulzus is a 100- at veri. Sokszor feltettem magamnak már a kérdést, mi okozhatja? Az, hogy híztam pár kilót, vagy a magasabb triglicerid szint, a sajt, amit naponta eszem, esetleg magas a vércukor, vagy az, hogy csökkentettem a rengeteg vitaminfogyasztásomat, elfogyott a plusz Kálium, jóval lecsökkentettem a C vitaminfogyasztást, vagy az öröm, ami nap, mint nap ér engem, az energia, ami túlfűt, vagy az angyalok fokozottabb jelenléte életemben?

Érzem, túljutottam valamin, mindig tudtam, éreztem legbelül, hogy az a feladatom, hogy segítsek másoknak. Most jött el ennek az ideje, itt az én időm, amikor megvalósíthatom a célt, amiért erre a földre születtem. Ám ez a túlfűtöttség, ez az energiabomba sok gondot okoz, mert szétvet ez erő, nem bírok magammal, repes a szívem, szárnyalok, repülök, miközben ez a vérnyomás zavar, és fájdalmakat, rosszulléteket okoz nekem. Nem tudom kezelni az energiát? A pálcám azt mondta, az öröm, és az angyalok okozzák, tehát semmi egyéb, amiket fentebb felsoroltam. Megjelent a könyvem, amit segítő szándékkal írtam, és sorra kapom a visszajelzéseket, és a hozzá tartozó kérdéseket, ám amikor elkezdek beszélni, valami ismeretlen erő kerít hatalmába, megszáll „valami”, és attól emelkedik a vérnyomás, azaz testi tüneteket okoz, nem tudom átadni magam a boldogsággal való együtt folyásnak.

Sajnos ismerek olyan természetgyógyászt, aki reikis is volt, meg csontkovács is, mégis agyvérzést kapott, talán ő sem bírta ezt az energiát, amit mindezzel magunkra szabadítottunk? Nem beszélve az ismert bio energetikusról…

Mit tegyek magamért, mert jelen pillanatban semmi sem használ, ami eddig igen: fagyöngy tea, Luobuma tea, egyéb gyógyteák, fokhagyma nyersen, és kapszulában, galagonya kivonat, C-vitamin, Alapvitamin csomag, Q10, levendula és citromolaj, agykontroll, reiki, ima, mantra zsinór, vérnyomás harmonizáló készülék, Melatonin, alga tabletta, Kelp moszat tabletta, stb.

 

2010.04.13.

A-a

 

A szülői értekezletet rendszerint összekötöm egy A-a találkozással. Így volt ez tegnap is…

A legnagyobb gondom mostanában a vérnyomás. Amikor odaértem hozzá, már legalább 200 volt, teljesen fel voltam pörögve, mint mostanában általában mindig. Lényeg az, hogy megmondta, ezt nem szabad, és most már tényleg foglalkozni kell vele! Az első lenne a mindennapos, rendszeres meditáció! Amire nem érek rá…

A drága barátnőm elővette minden tudományát.

Először fülgyertyázott, hogy lenyugodjak, majd reiki, szellemgyógyászat, pálca, inga, és csontkovácsolástól kezdve az auramérésig, és a csakra harmonizálásig mindent alkalmazott, sőt még szellemműtétet is. A sok praktikával kiderítette, hol van az energiaszintem, ami nem is rossz, valamint megmérte a csakráimat, mennyire vannak nyitva.

- Egész jó mindegyik, bár a harmadik szem lehetne kicsit nyitottabb!

- Akkor hozd a baltát, és nyisd meg! – nevettünk.

Utána kiderítette, hogy a szívcsakrám iszonyúan nyitott, és meglehet az az oka a túlfűtöttségnek, és a vérnyomásnak. (megjegyzem, mindig ilyen voltam, és már elfogadtam magam ilyennek, ha változtatni nem tudok rajta, engedem) Minden érzelem egy indulat, a szeretet is, nem csak a harag, vagy a dühkitörés.

- Ennek nem szabad ennyire nyitva lenni, tőled kb. 80cm – re is kisugárzik. Ilyet még nem láttam, csak egy esetleges plátói szerelemnél.

- De én nem vagyok szerelmes! Konkrétan nem, senkibe, csak úgy mindenbe, mindenkibe, a létezésbe, az életbe, az Univerzumba, szóval örülök, hogy élek, és tetszik ez a lángolás, de repülni sem lehet mindig! (Már érzem)

Ez igaz, mert baj lehet belőle! Bár sokszor látom magam - fejben, gondolatban, hiszen minden ott dől el - lótuszülésben, türelmesen, nyugodtan ülni, és bölcsen mosolyogni, tudván, minden így van jól, mindennek így kell lennie, de fizikai szinten bizony egyre nagyobb problémát okoz. Feltett egy vértisztítót, ami 11 napig lesz fenn, megtisztítja az ereket, és a szívet.

- Miért nem használod a tudást, amit megszereztél, hiszen reiki mester vagy, és az agykontroll is szuper jó technika? – kérdezte – Miért nem alkalmazod? Miért nem megy ennél is ugyanúgy, mint a vesekőnél? Sőt! Ezt még sokkal könnyebb megoldani, mert a rendszeres meditáció leviszi! Ezért minden magas vérnyomásosnak első körben azt ajánlják, és szinte hetek alatt rendeződik!

- Tudod, az agykontrollban csalódtam, mert ahhoz nyugalom kellett, és nekem nem volt sosem… állandó pörgés, állandó harckészültség, feszültség… a sok munka, a rohanás, és most is úgy érzem, mindig tennem kell valamit, még, még, még tovább! Tovább! Alkotási kényszerben szenvedek… de amikor az a megírt mű ott hever a papíron, az olyan jó érzés! Tiszta katarzis, kielégülés, egy nagy kő lehull a szívemről! Fantasztikus! Amikor szüretelni mentünk, szétment a fejem, már úgy ébredtem, mert annyira utálom a kerti munkát, no, meg tudom, hogy miért csináljuk… bor lesz belőle, és azért utálom a bort, mert látom, mit tesz a gyenge hajlamú emberekkel…

- Álljunk csak meg egy szóra! 3 éve otthon vagy egyedül, és nincs egy nyugodt perced? Komolyan mondod, hogy magadra nincs időd?

- Hát… a könyveket meg kellett írnom! Kellett!

- De most már alábbhagyott, vagy nem?

- Igen, így 875 verssel a hátam mögött, már nem jön annyira, nincs napi 23 vers, de azért néha még jönnek, jelenleg 11 könyvem van kiadási állapotban, és számos, kb. 6- 7 darab íródott a fiókom számára is.

- Atya ég! Mit tudtál annyit írni?

- Hát… minden fejben dől el, úgy éreztem, az első könyvem volt a munka, a többi a szórakozás, és valójában minden művemben valamiféle kiutat, vagy példát szeretnék közvetíteni a rászorulóknak, hidd el, sokaknak segít…

- Miközben magadról elfeledkezel, elfelejtesz élni!

- Élni? Hm… hát igen, nekem a betegség, ami nem betegség, hanem üzenet, amivel szóltak, hogy menjek az utamra, és amikor úgy éreztem, megvan, az az írás volt!

- Értem én, de most már élvezd a tudásod gyümölcsét! Nem lehet mindig írni!

- Hát akkor nem tudom, mit kezdjek magammal…

- Többet kellene emberek között lenned!

- Nem, jó! Ha nem írok, akkor beszélek, és azt ugyanolyan hévvel teszem! De valójában ez mindig így volt…

- Tudod, megkaptad a lehetőséget, megismerted, mit üzent, elfogadtad, de ez a vérnyomással szintén így van, az is üzenet!

- Tudom… de

- Egyfolytában szólnak, üzennek, de te nem hallgatsz a szép szóra!

- Na, ennek az üzenetét még nem fejtettem meg!

- Akkor fejtsd meg! Az ujjtechnikával, vagy a pálcával, de ezzel foglalkozni kell, mert ugyanolyan veszélyes, mint a rák. Egyszer csak odakapsz, és kész! Mert hiába szólnak, ha nem azt teszed, amit kell!

- Hát akkor kész… nem tudom, mit kellene tennem…

- Először is foglalkozz magaddal! Készíts egy napirendet, és legyen benne kötelezően a mindennapos meditáció!

- Na, persze, csak az a baj, hogy az első könyvemben én azt a belső, bennem lévő, elém tárult lépcsőt írtam le, ami kivezetett a sötétségből, és ha nekem valaki lépcsőt mond, akkor én felfelé megyek, a meditációkban meg lefelé kell menni!

- Igen, de ne engedd az egódnak, hogy felülbírálja a meditációban hallottakat, hiszen azok csak mankók, amikkel lejjebb, alacsonyabb rezgésszintre tudod vinni az agyfrekvenciádat! Ilyenkor nem feljebb kell turbósítani, hanem lejjebb kell vinni. Másrészt viszont, ugye minden fejben dől el, és ha te folyamatosan a vérnyomásoddal foglalkozol, erőt adsz neki, azt programozod, hogy gond van vele, magas, hát nesze, itt van, megkapod! És te százezer fölösleges bogyóhoz folyamodsz, hogy segítsen, de nem fog, mert azok csak elkendőzik az okot, a problémát, ami attól még ott van!

- Igen, mindezt értem, és tudom is, de ezzel az egyel valahogy nem ment eddig…

- Akkor majd eztán! Fejtsd meg a titkát, kérd rá a reiki energiát, hogy az okot szüntesse meg, és minden nap meditálj, aztán majd gyere el három hét múlva! Fogadjunk, hogy most is ott bizsereg benned valami tennivaló, aztán azért rohansz folyton, mert kényszered van…

- Igen, igaz! Így van!

- És ha azt csinálod, akkor a gép szép lassan függővé tesz!

- Nem! Nem vagyok gépfüggő! Én ott leginkább csak írni szoktam!

- Biztos?

- Igen! Azért nem bizsereg a tenyerem, hogy rohanjak a géphez! Max. a gondolataimat kellett leírnom, de azt muszáj volt… azt kellett!

- Hát persze, kellett, de most már élj! Foglalkozz magaddal, tedd rendbe magad!

Alaposan elgondolkodtatott. Valóban… miért kaptam meg akkor az összes csodát, ha nem tudok élni, és élni vele? Ha nem használom, ha nincs benne örömöm? Kinek kell használnom vele?

A fiam persze addig nem feküdt le aludni, amíg mindent el nem meséltem neki! Egyetértett Annával, és azzal, hogy többet kéne emberek közé mennem. Barátokat szerezni, vagy olyasmit tenni, ami örömöt okoz, egyszóval élni! - De én nem tudom, azt hogyan kell…

- Ha elveszik tőlem az írást, mi marad nekem?

- Anyuci! Amikor írsz, egyfolytában a múltban bolyongsz, és sohasem vagy a jelenben!

- De én nem… én nem azt írom, nem a múltat…

- De igen! Tudom, a tanulságot írod, de akkor is abban élsz benne, és folyton felszakítod a sebeket, átéled a történeteket!

- Azt írom, ami engem mélyen érintett, és sok embert szintén mélyen érintett, egyfolytában elmondják nekem, hasznos, amit teszek…

- Ja, de most már hagyd abba, és keress valami mást!

- Jó lenne, de amikor végre célt találtam magamnak, akkor most elveszitek tőlem?

- Nem! De tényleg jobb lenne élned!

Vajon mindenki olyan jól tudja, mit kellene nekem tenni, én miért nem? Persze mással könnyebb bánni, másnak könnyebb megmondani, mit kellene változtatnia, mert kívülről jobban látszik! Aki teljes testével elmerül a mocsárban, nem biztos, hogy észreveszi, miben ül, és nem látja az előtte heverő kötelet, amivel kihúzhatná magát belőle. Igen, más szólhat, hogy mit érdemes tenni, de az út, a munka oroszlánrésze az enyém, aki benne vagyok, nekem kell megoldani a feladatot, mert az az én dolgom, én kaptam – leckének. Igen, tudom, hogy ez is ugyanúgy üzenet, mint a rák, de még nem tudom, mit üzent, és biztos vagyok benne, hogy ezt megint nekem kell megfejtenem! Az is igaz, hogy kellene valami jó erős motiváció, hogy miért legyen normális a vérnyomásom… ez nincs meg… a motiváció… a motiváció nem elég erős!

 

2010-09-16

11 nap

 

11 napig volt fenn a vértisztító, addig sem volt tökéletes a fránya vérnyomás, de amikor lekerült, iszonyúan felment! Már reggel 160-170, végül 190 elébredtem. Nem bírtam ki, annyira rosszul voltam. Arra gondoltam egyik reggel, hogy megmérem még egyszer, és ha megint olyan magas, akkor beveszek a párom gyógyszeréből! Próbáltam mérni az új vérnyomásmérővel, lemerült az elem, na majd a régivel, abban is… Mekkora jel volt ismét! Nem kell a gyógyszer! Írtam A-nak, és feltett egy újat, ami 10 napig lesz fenn… hogy mi lesz utána… még nem tudom…

 

2010.09.30.

 

Újabb 10 napra kaptam megint vértisztítót, amibe már vérnyomáscsökkentőt is kért, addig sem volt jó, hát még, amikor lejárt, olyan rosszul lettem ismét, hogy azt hittem, meghalok! Készültem Annához, már Anna függő lettem… Előtte napokban azt hittem, nem bírom tovább, és azt mondtam, amikor már hányingerem is volt, hogy na, most megmérem, és ha még mindig olyan magas, beveszek a párom vérnyomás csökkentőjéből. Leültem megmérni, de kifogyott az elem az új mérőből, elővettem a régit, abból is. Nahát! Ezt megint olyan jelnek tekintettem, ami megmondta, nem kell nekem gyógyszer, mert azzal a tüneteket nyomom el, de az okot nem ismerem fel, amit pedig nekem kell megoldani, így hát tovább szenvedtem.

 

Ismét hús…

 

Fiam meggyőzött, hogy újra fogyasszak húst. Valóban, ha el tudjuk engedni a ragaszkodásainkat, az már jó dolog…

Igazából 3,5 év után nem volt könnyű újra húst enni, mert mindegyiknek íze van… de hamar vissza lehet szokni…

 

***

 

L azt mondta, nem érdemes olyan magasságokba szárnyalni, amit nem bírnak el a szárnyaim.

Attól tartottam, hogy túl nagyravágyók a terveim…

De akkor hol van az, hogy az lehetek, aki akarok?

A határ a csillagos ég?

Nem, nem, nem itt van a megoldás! Nem itt kell keresnem, biztos voltam benne!

A pedig mindig le akart beszélni az írásról, de én tudtam, hogy nem az írással van a baj!

 

Ezt is megírtam versben:

 

Minek a szárny?

 

Sokszor úgy érzem, kicsi a testem,

szívesen kirúgnám az oldalát,

szeretnék szárnyalni fenn az égen,

szabadon repülni egyre tovább!

Világom némán karomba zárnám,

elfogadnék mindent úgy, ahogy van,

határtalan szívem nagyra tárnám,

mindenkit szeretnék, egyre jobban…

 

Mi ez az érzés, én már nem tudom,

valaki végre mondja meg nekem!

Valami egyre hajt az utamon –

Megállni végleg, most már nem lehet?

Azon tűnődöm, mindez mohóság,

telhetetlen volnék, és nem elég,

amit a sorsom eddig elém tárt,

miért csábít mégis a messzeség?

 

Vajon véletlen kerget talmi vágy,

mikor egy erő arra kényszerít:

ez még nem elég, még menj, csináld!

- Féktelen érzés – gyakran felrepít…

Talán bűn, ha szétvet a boldogság,

- de mennyit ér, ha közben megfeszít?

Vajon tényleg túl nagy a magasság,

melyet nem bírnak el a szárnyaim?

 

Minek a szárny, ha nem repülhetek?

Minek a toll, ha már nem írhatok?

Minek a szív, ha nem szerethetek,

s miért a vágy, ha nem használhatom?

Mit ér a szó, ha ki nem mondhatom,

miért a lélek, ha múlton kesereg?

Miért van bennem annyi fájdalom,

hol van a cél, s mi a feladatom?

 

Ki vagyok én, és mit akarok itt,

a halk tükörből ki néz vissza rám?

Kié a hang, mely folyton megszólít,

s azt üzeni: egyre csak így tovább?

Mikor lesz végre csend, és nyugalom?

Hagyjatok békén testi tünetek!

Mikor ül már bölcsesség vállamon?

Ha ez vagyok én, más nem lehetek!

 

Hiába tolong ezernyi kérdés,

ha válaszokat sohasem kapok,

alabástrom márvány az érzés,

húsomba hasít, s mélyen marcangol…

- De ah! Csitt, megint hallok valamit…

Meghajtom magam, ez a jutalom?

Ami elmúlt, többé már nem számít,

mindig vezérel felsőbb hatalom…

 

***

 

Kitárom szárnyam, hangom elcsuklik,

örömkönnyek közt némán ragyogok,

ilyen az élet, folyton változik,

s ha ez a sorsom, bátran vállalom…

 

2010.10.09.

 

Amikor A-hoz értem, úgy néztem ki, mint akinek vége, az energiaszintem totál lenn volt. Anna ismételten megkezelt minden tudományával, az energiámat sikerült valamennyire felhoznia, de a vérnyomást nem tudta helyreállítani. A kezelés után még az arcszínem is megjavult, de amikor eljöttem tőle, ismét elveszítettem a csodát, és tovább marcangoltam magam. Itthon jutott eszünkbe, hogy nem tett fel vértisztítót, amiért másnap ismét esedeztem…

Igazából utálom a vezetett meditációkat, mert abban megszabják, hogy mit csináljak, hova menjek, én pedig nem tudok ellazulni, mert folyton felülbírálom! (ego) Ha például, azt mondták, képzeljek el egy lépcsőt, azon én felfelé indultam el, mert hát ugye, az első könyvemben is megírtam, hogy úgy éltem meg az egészet, mintha egy belső lépcső tárult volna elém a sötét gödör mélyén, és én megpillantottam a fényt, majd szép lassan, lépcsőről lépcsőre elindultam felfelé. Hiszen azt írtam le a könyvben! Hát ezért nem tudtam utána lefelé menni a lépcsőn…

Egy másik érdekesség, van egy atlantiszi meditáció, amiben a víznél le kell vetkőzni, azt nagyon szeretem, mert konkrétan érzem, amikor a Föld, a Víz, a Levegő, és a Nap angyala átjárja minden sejtemet. A víznél le kell vetkőzni, és úgy megyek tovább… akkor lepődtem meg, amikor visszafelé fel kellett öltözni! Ruha volt rajtam! Én nem vetkőztem le! Tudat alatt ez azt jelenti, nem fogadom el a testemet. A csakrák mérésénél is kiderült, hogy a gyökér csakrám nagyon erős, ami azt jelenti, túlságosan ragaszkodom a földi, anyagi dolgokhoz. Hát még ennyi csoda után is megtörténhet ez velem? – Meg… - Miért? – Mert minden rajtam múlik, és minden fejben dől el! Azért!

 

2010.10.11.

 

Jól kiborultam, 200/110 volt a vérnyomás minden nap, már azt hittem, tényleg elpatkolok, mire végre ismét rá kellett jönnöm, hogy az egóm átvette fölöttem a hatalmat, és egyfolytában a múltban tocsogok! Az egóm ehhez az írás képességét használta, és folyton arra ösztönzött, hogy a múltban történt dolgokat írjam meg, és éljem át!

Anna javasolta, hogy írjam le, mi az, ami nem tetszik, és azt többször átolvasgatva kifuttatom az élét! Hiszen ezt tettem akkor is, amikor megírtam az élettusát! Na, ekkor persze a páromnak írtam egy levelet (Tiszta víz – címmel). Amiben felróttam neki az egész 30 évet, és majdnem mindent, amivel megbántott, és amit nem tudtam sem megbocsátani, sem elfogadni, hogy ez van. Rázúdítottam az egészet, de előtte magamra, és már megint megfeszültem. Nem tudtam túllépni! Szétvetett az ideg, a feszültség, a tehetetlenség, a megbocsátásra képtelenség…

Az ego nagyon szereti ezt tenni velünk, mert ezzel magát igazolja, és ilyenkor ráadásnak sötét jövőt is vázol elénk, hogy még jobban elmerüljünk a szenvedésünk mocsarában!

Ekkor egy jó kis szenvedő verset is megírtam, de még mindig nem volt meg a várva várt hatás!

 

Jéghideg utakon

 

Csikorog a fagyott,

sikamlós hó mezsgye, 

szerelmem elhagyott,

szívem is hófedte.

 

Sehol sincs ragyogás,

csak néma fájdalom,

lelkemben csalódás,

felkavar, s fáj dalom…

 

A jeges táj felett

nesztelen csend honol,

valami elveszett,

mélabú bandukol.

 

Szépremény fúrókút

kiszáradt egykoron,

ballagok szótlanul

fekete alkonyon.

 

Rám borul jéghideg

búskomor hallgatás,

sötétlő döbbenet

egekbe így kiált…

 

Fülemben zakatol,

villámlik, dübörög,

ordít a csend, s dobol,

az élet mennydörög.

 

Szeszélyes színdarab,

amit a karma írt,

kérdezem hangosan,

de ő csak rám legyint!

 

Elönt a félelem,

fél térdre borulok,

testem, s a terheket

egyedül vonszolom.

 

Érzelmek hulláma,

átsuhan, megérint,

magányom borzalma

sikolyra kényszerít.

 

Esendő lelkemet

most neked ajánlom,

ítélkezz felettem,

zenélj a húrokon!

 

Gyémántfény közelít,

jóleső borzongás,

az égbolt megnyílik,

s árad a boldogság…

 

A jeges táj felett

kegyelmes csend honol,

hálával telt szívem,

s lelkemben nyugalom…

 

2010.10.13.

 

…És tovább fetrengtem az önmagamnak állított csapdában. A olvasta, és azt mondta, nem az a változás kell, amit én akarok, és bedühödött a levélre, meg a versre, és kitört belőle valami, amit inkább nem is ő mondott, hanem vele mondatták, direkt nekem, javasolta, hogy sürgősen olvassam el újra „Eckhart Tolle: A most hatalma” című könyvét, és felejtsem el a múltban tocsogást! Már ezek előtt is folyton le akart beszélni az írásról, de én nem akartam! Féltem, hogy elveszítem az új célomat, amit megtaláltam. No, meg aztán mindig jöttek az újabbnál újabb gondolatok… (a gondolatok sem mindig azok, amik, nem mindig a belső hang üzen, néha az ego átveszi felette is a hatalmat!)De amikor mérges kiskakasként kioktatott, az nagyon jól esett, nevettem egy jót, őszintén, szívből, és újult erővel megpróbáltam a megoldást megkeresni.

Fellélegeztem, és bevezettem minden nap egy új órarendet.

Reggeli, fürdés, meditáció, utána emailek, főzés ebéd, utána ismét egy kis nyugi, írás és nem beleélés! Nem a múltban tocsogás, mert az nem én vagyok!

Szóval tegnap reggel előkotortam az agykontroll kazettát, és az alfa hang közben sikerült megnyugodnom, levinni 155 re, ma reggel ismét 147 volt!

Ennek azért örülök, mert már tényleg be akartam szedni a gyógyszert, úgy éreztem, nem bírom tovább, legszívesebben egy csapot szereltem volna a fejemre, hogy kiengedjem a gőzt! Nem éreztem jól magam, konkrétan szenvedtem!

Vetettem angyal kártyát is, és ami kijött, az egyenesen totál brutál volt számomra!

Sajnos a vérnyomás problémát ketten sem tudtuk megoldani, sőt odáig fajult, hogy már élni sem bírtam, és reggel is 199 – el ébredtem… ekkor kénytelen – kelletlen bevettem 2 szem vízhajtót. (nov. 3.- án), és este már „csak” 147 volt, de másnap folytatódott, úgyhogy 4.-én, 5.-én is bevettem és arra gondoltam, hogy pár napig szedni fogom. Nos, megvan a vérnyomás oka, a vizesedés… De mi okozza azt? Ha nem megy a víz, akkor az elengedéssel vannak gondok, tehát ismét a múlt, és a sérelmek etetik a fájdalomtestemet! J

Persze voltak mások is, akiket megkérdeztem, ezt a választ kaptam:

 

„Köszönöm, hogy megtisztelsz.

Az a helyzet, hogy a kérdésedre Te magad is adtál egy csomó választ. Mármint, hogy miket próbáltál ki.

Csak hagyd el a megoldáskeresést, az aggódást.

Ezek tartják életben a problémát.

A szívcsakrád intenzív működése nem azt jelenti, hogy ez okozza a gondot, hanem ez próbálja orvosolni azt.

Bármilyen technikát választasz, az megoldja, csak egy lényeges dolog van: feltétel nélkül, kétségek nélkül higgy benne. Én jó dolognak tartom a meditációt, bár én sem szoktam. De ha akár teljesen éberen, séta közben, vagy főzés közben, bármikor gondolsz arra, hogy egy sűrűn szőtt szitaszerű dolgot, aminek a szálai fényes fehér fényből vannak szőve. Ezt a fényes szitát áthúzod a testeden, és LÁTOD magad előtt, hogy közben szedi ki az ereidből a lerakódást, mindent, ami nem oda való, akkor azt hiszem, segíthet ez. Meditatív állapotban azért erőteljesebb a hatása.

Azért nem kedveled a meditációt szerintem, mert már túlléptél azon, hogy más tudat állapot kelljen ahhoz, hogy béke legyen benned, csend legyen veled.

 

Mi a szíved leghőbb vágya? Mit szeretne leginkább a lelked? Azt, hogy egészséges legyen a tested?

 

Azt kívánom Neked, hogy teljesüljön a legcsodálatosabb, legmagasztosabb, legszebb, legjobb dolog, amit csak elképzelni tudsz.

Azért beszélj Létezővel is. Meg másokkal is. De csak az a tanács fog legjobban segíteni, amely a leginkább simogat, legjobban érzed, hogy örömet lop beléd. Amikor azt érzed: na ez az! Írj még kérlek, hogy mit gondolsz, mit érzel, mi bánt, mi zavar, bármiről.

Szeretlek.”

 

2010.11.05.

 

Önmagunk megismerése a legnagyobb kaland.

Önmagunk megismerése a legnehezebb feladat.

Önmagunk megismerése vezet el a legmagasztosabb állapotba.

 

Ismered a kezed?

 

Honnan tudod, hogy van kezed?

Honnan tudod, hogy mire vagy képes vele?

Mi irányítja a működését?

Tudod, mire lehet használni?

És honnan tudod, hogy mire lehet használni?

 

Válaszolnál ezekre a kérdésekre, csak pár szóval, a lényeggel?

 

2010.11.07.

 

Hát… nem egészen tudtam rá válaszolni…

 

- Ezek baromi jó kérdések!

 

Honnan tudom, hogy van kezem?

Hát azt hiszem, akkor nem is ismerem a kezem... Talán azért tudom, mert gyermekkoromban azt mondták, hogy ez a kezem!

… és hogy mire lehet használni? Hát én aztán mindenre használom, leginkább alkotásra! Írok, kötök, horgolok, varrok, festek, rajzolok, sütök, főzök, takarítok, és GYÓGYÍTOK vele!

De ezek szerint sokkal több funkciója is van! :)

no, és hogy mi irányítja? Természetesen az, amit ÉN - nek hiszek, de az ÉN - t mi irányítja? Vagy inkább ki?

 

Akkor ezt kérdezte:

 

Önmagunk megismerése a legnagyobb kaland.

Önmagunk megismerése a legnehezebb feladat.

Önmagunk megismerése vezet el a legmagasztosabb állapotba.

 

 

Ismered a csakráidat?

 

Honnan tudod, hogy van csakrád?

 

Honnan tudod, hogy mire vagy képes vele?

Mi irányítja a működését?

Tudod mire lehet használni?

És honnan tudod, hogy mire lehet használni?

 

2010.11.08.

 

Erre talán még borzasztóbb választ adtam…

 

- Most tisztítom őket, és harmonizálom!

 

És amióta a szívcsakrám más megvilágításba került általad, miszerint nem betegséget okoz, hanem vami más próbál meg ellensúlyozni, azóta nem "fáj" és a vérnyomás is jobb lett!

 

- Szia!

Persze, hogy rendbe jön a vérnyomásod!

Mindezek ellenére, nem válaszoltál a kérdésekre.

Miért is nem?

 

2010.11.09.

 

- Tudom, hogy van csakrám, megtanultam már régebben is, de a reikin totál, és a prána nadis könyvből is!

 

- Jól van. Nem tudsz most ráhangolódni a szavaimra.

Éppen úgy képes lehetsz használni az ereidet, szívedet, mint a kezedet. Ha figyeled, érzékeled, és használod őket. Erre szerettelek volna rávezetni, és nem ilyen direkt módon mondani.

 

Mindenre képes vagy. Mindent elérhetsz.

Isten nem segít Neked, hanem szolgál Téged.

 

2010.11.09.

 

No, lássuk csak!

Hát szóval, az a helyzet, hogy a vízhajtózás sem oldotta meg a gondot, és A totál kikészült, hogy nem haladunk sehová, pedig pont a vérnyomást a legkönnyebb leküzdeni!

Hát igen…

Minden anyagi, és minden szellemi gyógymódot bevetettünk, - és semmi! Még a változás, változtatás sem hozott eredményt…

Ekkor eszébe jutott, hogy megnézzen kicsit másképp…

Igen, észrevette, hogy rontás van rajtam… valaki elátkozott, és ez megakadályoz a haladásban! (no, ki? – én tudom)

Végül is ez pont azóta tart, amióta kiadtam az első könyvemet! És nem a boldogság, nem az öröm okozza! Ezért nem használt semmi, de én elvágtam a kötelet!

„Isten áldását kérem rád és a családunkra! Szabad vagy és én is szabad vagyok!”

Bár én sosem haragudtam rá, és ha megjelenik a kapumban, úgy ölelem át, mint a megtért bárányt, vagy a tékozló fiút! Megkínálom a legjobb étellel, megitatom a legjobb itallal…

Mintha mi sem történt volna! J

No, és erre ma mi jött ki az arkangyalkártyámon?

- Harmonikus kapcsolatok - Raguel

Véletlen?

Mától szórom az áldást! J

 

2010.11.19.

 

Aztán persze, még ez sem segített, amikor rábukkantam egy sóról szóló cikkre, pont akkor, amikor A egy videót akart velem megnézetni róla.  Megnéztem, és totál ledöbbentem…

Sohasem ettem sósan semmit, hét éve pedig még a normális, tisztítatlan eredeti kősótól is megfosztottam magam! Mondván, hogy emeli a vérnyomást…

Feldolgozott, tisztított tengeri sót használtam, majd 2008. novembertől 2009. március végéig zöldségen és gyümölcsön éltem, teljesen só nélkül! (Gerzson diéta) Akkor híztam 10 kilót, és úgy puffadtam, mint egy labda. Azután jött a vizesedés, és a szétment fej… olyan volt, mintha szét akarna pattanni az egész! Legszívesebben lyukat ütöttem volna rajta, hogy megszűnjön a kín! Leginkább azon morfondíroztam, hogyan lehet az almától hízni, ha minden diétába beilleszthető? Direkt diétás?

Hát a sóhiány, pontosabban a Nátrium hiány okozta!

A nagy tömegeket úgy tudták megmérgezni, hogy lebeszélték őket a jó sóról, és rábeszélték a rossz sóra, a kálisóra, ami például nagyon érzékeny dolog, mert egy kicsivel magasabb érték is már halált okoz, azzal, hogy leállítja a szívet. Én pedig még a Kálium – R tablettát is felírattam, hogy az, majd leviszi a túlnyomást. Még az orvosokat is becsapták azáltal, hogy meghamisították az értékeket! Mindig csak egy picivel tolták odébb, így az eredeti intervallumokra már csak a régi könyvekben lehet rátalálni! A szervezetünkben az ozmotikus nyomás nagyon érzékeny, és sokáig igyekszik fenntartani a normális állapotot, ezért nehéz észrevenni. Főleg a vér dolgozik meg nagyon! Ha nem eszünk elég sót, akkor a szervezet vizet ürít, hogy fenntartsa a nyomást, és ha ennek tetejébe még nem is iszunk eleget, akkor kiszáradunk! A víz ürítése okozza a vér besűrűsödését is. Aki ennek ellenére sok vizet iszik, és vízmérgezést kap, az nem a víztől, hanem a só hiányától van!

A normális Nátrium szint 142- 143! A vérsüllyedés értékét is meghamisították, ami normál esetben 3- 7, vagy 3- 10! Ha a süllyedés nem jó, az oxigén hiányos állapothoz vezet, ami minden olyan betegségnek a táptalaja, amihez oxigén nélküliségre van szüksége, mint például a rák! A Kálium értéknél az 5 a normális! 7- nél megáll a szív!

Kezeletlen sót kell fogyasztani!

Tudtam, már csak itt lehet a kutya elásva, hiszen nem lehetséges, hogy már mindent bevetettem, és semmi sem használ!

A vérnyomás okát akartuk, kértem a magasabb intelligenciát, segítsen, vezessen el az okhoz, mert már nem bírom tovább! Megkaptam a jelet! Az előadást egy kémikus tartotta, ahol elmondta, hogy mérgeznek meg tömegeket, hogy betegek legyenek, és gyógyszert fogyasszanak életük végéig! Olyan dolog kell, amit minden nap fogyaszt mindenki, és ez a só!

Nos, mától megint leesett egy kő a szívemről, és bátran fogyasztom a legolcsóbb, kezeletlen tiszta, eredeti tengeri sót, hiszen minden só tengeri! A sóbányák ott keletkeztek, ahol régen tenger volt, és lerakódott a só, amikor levonult felőle a víz! Emberek! Hogy minket egy ilyen egyszerű dologgal hogy be lehetett csapni! L

 

2010.11.22.