101. Élettusa II. - Az élet megy tovább!
Az élet megy tovább
Mint látható, az első kontrollig akartam írni az első részt, és a második kontrolltól 5 évig a második részt. Az élet azonban másképp akarta…
Ne ijedjetek meg, nem lezs belőle „Háború és béke”, mert a második részben már nem merülök bele annyira a „betegségek témakörébe.
Persze, a tünetek addig nem hagynak el, amíg nem tanulod meg a leckét, sokan ezért állítják, hogy „a lélek nyelve a betegség”, ami egészen pontosan így nem igaz. A lélek igen, ezzel is üzen, ha nem arra haladsz, amerre a sorsod, a karmád vinne, vagyis amit odaát elvállaltál. Tehát, a lélek csak akkor üzen betegséggel, ha nem az utadon vagy! Egyébként mindig üzen, a lélek, a felsőbb éned, amit simán képes vagy észérvekkel eltussolni, letolni, és csak azért is az egóra hallgatva arra menni, amerre ő diktálja. Persze, a mai világban, a nagy egó harcban, és egó uralomban ez sokszor tévútra vezet. Ezért vannak a betegségek. Nemsokára az lesz a szégyen, ha valaki beteg, mert mindenki számára újra világos lesz, mit üzen egy-egy betegség.
És most!!!!!!!!!!!
Folytassuk az akkori naplóm…
Október 2.
Az aventurin kereszt medálom alsó szára reped, már csaknem kettétört. A kő jelzi, hogy elég volt, vegyem le, ne várjam meg, amíg eltörik!
Eközben ráébredtem még egy valamire! A dátumokra! Nem az fogja meghatározni az eredményemet, hogy 23. – án, vagy 13.- án készül el, hanem a hozzáállásom!
Most ezt kell megtanulnom, így élni! Nem aggódni, félni, a jelenben élni, pozitívan gondolkodni, hinni, bízni, remélni, megbocsátani, elengedni.
„Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”
/Les Brown/
Október 9.
HOOLIGANS: Menj tovább…
"Kipróbált már az Élet,
Megéltél, mit más soha még,
Náluk nyár, nálad tél lett,
De nem ölt még meg mindig a jég!
Nincs hazád, csak véred hajt,
Így élsz Te át ezer jót és bajt,
Ha menni kell, tudom, úgyis lépsz tovább!
Menj tovább, majd új nap vár, új nap vár,
Bármi volt, csak a múltad már, múltad már!
Bánni kár, amit megtettél, megtettél!
Hív az út, amit megleltél!
Ahány év, annyi hónap,
Miért vársz, az új, ha tiéd?
A múlt a múlt, vár a holnap,
Legördül a szőnyeg eléd… "
Meghallottam ezt a zeneszámot, ami pont most megfelelt a lelkiállapotomnak, melyben arra bíztatják az embert, menjen tovább, felejtse el a múltat! Ne bánja, amit megtett, hiszen mindennek így kellett történnie.