Hogyan erősítsük a hitünket?

 

Egész könyvem arról szól, hogy mindenben csak a hit számít, mindent elérhetünk a hitünkkel, csak akkor gyógyulunk meg, ha hiszünk a gyógyulásban…

Azt azonban senki nem mondta meg, hogyan „kell” hinni!

A hitet mély meggyőződéssel érezni, tudni kell, de ezt vajon hogyan érhetjük el?

Saját tapasztalatomból azt mondom, a hit idővel megjön, a hitet a sikerek erősítik! Tűzzünk ki egy általunk elérhetőnek vélt célt, és ha sikerült elérnünk, már van egy kis hitünk! Aztán az életünk során, a hétköznapi apró csodák felfedezésével, átélésével egyre erősebb lesz a hit bennünk! Kis lépésekkel, fokozatosan, folyamatosan újból feltámaszthatjuk elveszettnek hitt hitünket, csak senki másra nem szabad hallgatni, csak a saját belső hangunkra, a saját meggyőződésünkre! Minden kis elért siker növeli az önbizalmunkat, az erőnket, a hitünket! Az életbe vetett hitünket, a boldogságunkat, a szeretetünket! Csak azt tegyük, ami jól esik, ami örömet okoz, és akkor sotrozatosan ilyen eseményeket vonzunk be az életünkbe az Univerzum legnagyobb törvénye szerint, a vonzás törvénye szerint! Sok sikert, erőt, kitartást kívánok mindehhez mindenkinek, sok szeretettel!

Munkánknak meglesz a gyümölcse! Jutalmunk lesz az önelfogadás, az önszeretet, a teljes egészség!

Minden kincsnél többet ér! Megéri!

 

Egy valamiben a legbiztosabb vagyok, mint már többször is leírtam, de nem lehet elégszer!

Ez a betegség (is) teljesen lelki eredetű, itt nem segít csak a testi kúra. Nekem még orvos ismerősök is az agykontrollt, a táltos iskolát javasolták, de nagyon hosszú út vezetett e teljes megértésig, mire végre teljesen felfogtam, miről is van szó!

Ezt a betegséget senki sem gyógyíthatja meg helyettünk, itt mindenben nekünk kell a változást, a döntést meghozni. Ha képesek vagyunk ténylegesen lelkileg megváltozni, új életet kezdeni, más szempontokból figyelni, akkor várhatjuk a gyógyulást! Ez nem olyan, hogy bekapok egy pirulát, és elmúlik, itt más nem segíthet, csak az, ha feladjuk önmagunkat, az eddigi görcsös ragaszkodásainkat, engedünk magunknak!

Egyfajta feladásról, vagy megadásról beszélek… Amikor megértjük, hogy a dolgok nélkülünk is megtörténnek, az élet megy magától, nekünk nem kell emiatt aggódni! Felismerjünk csodálatos szellemi lényünket, teljesen új alapokról indulunk, új célokat találunk, új reményt, az új életünkhöz! A betegsége ellen nem küzdeni kell, hanem feladni a görcsös ragaszkodásunkat hozzá… megadni magunkat, feladni a betegséget, minden mindegy alapon, nem számít már alapon! Ha azt érezzük, hogy teljesen mindegy, hogy itt vagyunk, vagy meghalunk, hiszen a halál is jó, csak átlépünk általa egy másik dimenzióba!

Standard módszer nem létezik, ez egyedi betegség, mint egy ujjlenyomat, mindenkinek más tényezőkből tevődik össze, és csakis a belső utazása során fogja megtapasztalni a gyógyulásához vezető utat. Mivel anyagból is vagyunk, használhatjuk az anyagi eszközöket is, de legfőképpen a lelki út fog meggyógyítani! Az anyagi eszközök, mint mankók hatással vannak a lélekre, a lelki eszközök az anyagra! A test, a lélek és a szellem egy egységben él együtt itt és most!

Ez az én meglátásom, de senki ne higgyen nekem, csak saját magának! Mindenki magában találja a választ, a megoldást, a gyógyulást, csakis azt fogadja el!

Én csak leírtam, nekem hogy sikerült, hátha segítek valakinek, talán segítenek a tapasztalataim…

Ha már egy embernek segítek vele, már megérte!

Egyik természetgyógyász ismerősöm azt mondta, hogy 1000 emberből egy, aki így meggyógyul, mint én, és 10000 emberből egy, aki ennyire mély érzésű, mint én, ezért nagyon csodál engem.

Én nem hiszem, hogy erre csak én vagyok képes!

Nem!

Mindenki képes rá! Ha hihetünk abban, hogy nem sikerül, akkor miért nem abban hiszünk, hogy sikerül? Sikerül! Mindenkinek sikerül! Meg kell keresnünk magunkban a válaszokat, a megérzéseinkre érdemes hallgatnunk, és igenis sikerül mindenkinek! Csak feladni nem szabad! Az a fontos, hogy bármilyen bajból kikászálódjunk, felálljunk, mert mindig van remény! Mindig van új cél, ha látszólag elveszítettük, akkor is van egy új! Keressük meg!

Én is csak egy tétova útkereső vagyok a sok milliárdból, de vállalom a szerepem, betöltöm a hivatásomat a Földön!

Ismerek sok beteget, akik az orvosban bíztak, de szegény orvos bármilyen eszközzel küzdött a betege életéért, ha ő tudat alatt feladta, és nem volt hajlandó változtatni! Tudatosan hiába mondta, hogy meg akar gyógyulni, ha magában hitte, hogy nem fog sikerülni… Ezért minden orvosi segítség hiábavaló, mert a megoldást nem ott kell keresni! Ha sikerül kiirtani a rákos sejteket, akkor kijönnek máshol, hiszen a probléma gyökere nem lelt megoldást, csak a tüneteket sikerült elkendőzni! Az alap baj megmaradt, ami miatt a beteg szervezete odatette a daganatot! Láttam a rákosok szemét, a tekintetét! Látszik benne a feladás, a borzalom, a fájdalom, az életuntság, a szomorúság, az aggódás, a kilátástalanság, a céltalanság… csupa negatív érzelem!

Hol tartok most? Hogy érzem magam?

Jó kérdések…

Híztam 10 kg – ot a műtét óta, ezzel a diétás táplálkozással, amit a főleg szénhidrát alapú ételeknek köszönhetek. Az is lehetséges, hogy az injekcióban, vagy a vitaminban volt valami, amitől a bevitt tápanyag jobban hasznosult, hiszen a rákosok nem tudnak hízni…

Begöndörödött a hajam, talán a vitaminoktól?

Teljesen egészségesnek érzem magam! Sohasem volt betegségtudatom, soha nem azonosultam az éppen aktuális „halálos” betegségemmel!

Elárulom, hogy annak ellenére fizikai mélyponton vagyok! Gyorsan kimerülök, fáradékony vagyok, nem bírok annyit, mint előtte. Ha csak kitakarítok, már fáj a hátam, derekam, lábam, de legfőképpen a jobb karom, ahol a műtét volt. Nincs benne nyirokcsomó, ezért átlagban 5- 7 cm - el dagadtabb az a karom. Nem bírok cipekedni, nehéz munkát végezni, nem tudom lógatni, stb.

Mindezekkel azonban nem törődöm, nem ezen jár az eszem, megtaláltam az utam, a versekkel vigasztalódom, szeretem magam, járok olyan helyekre, ahol lelkileg megemelik a rezgés szintemet! Naponta tapasztalok hétköznapi csodákat! Nekem ez elég a túléléshez!

Biztosan volt valami célja ezzel az életemnek, ha más nem, talán az, hogy másoknak példát mutassak, hogyan lehet meggyógyulni, hogyan kell a hitet visszaszerezni, az elveszett reményeket, az álmokat, vágyakat!

 

Azt terveztem, azzal fog végződni a könyvem:

 

„ÉN ÍGY GYÓGYULTAM KI A RÁKBÓL!”

 

Mély hálát érzek a gyógyulásomért, rengeteg önzetlen segítséget kaptam ismeretlen embertársaimtól, akiket barátomként tisztelhetek, nagyon boldoggá tettek. Új reményeket, új célokat találtam segítségükkel. Boldog vagyok, hogy élhetek, megszerettem, elfogadtam magam, megismerhettem őket, ezt mind megköszönhetem a betegségemnek. A hála, és a köszönet érzése, amit érzünk a betegséggel kapcsolatban, már a gyógyulás jele! Ha meg tudjuk köszönni, mire tanított, akkor nyert ügyünk van, mert már nincs rá szükségünk!

Engem megtanított élni, újra élni, hinni, remélni! Sok új ember ismeretségét, barátnőt, reikit köszönhetek neki! Megköszönöm a betegségeimnek a tanítást! Hálásan, mélyen a szívemből!

Ezúton köszönöm minden barátomnak, ismerősömnek, családtagomnak az őszinte, odaadó igazi önzetlen segítségét, a feltétel nélküli szeretetet, elfogadást, türelmet, amit kaptam! Nélkülük nem jöhetett volna létre sem ez a könyvem, sem a többi, és lehet, hogy már nem is élnék…