10.25. Úgy látszik, álmomban már minden helyreállt, ma éjjel is azt álmodtam, hogy vettünk egy lakást, ami nagyon pici volt. Korlát nélküli terasz, egy szoba. Az ágyra dőltem és boldogan mutattam a páromnak, hogy már ökölbe tudom szorítani a jobb kezem. Aztán felébredtem a rideg valóságra. Az egész olyan merev, mintha fából lenne faragva, bezzeg annál jobban fáj. Ma voltam UH-n, nem kaptam meg a leletet, mert nem felelt meg a beutaló. Két hét múlva kell visszamennem egy háziorvostól kért új beutalóval és akkor odaadják. A doktornő nem diktált semmit az asszisztensnek, nem tudom, milyen lelet lesz az. Annyit hallottam, hogy a lép eltávolítva, a vesében ciszták és az epehólyag tele van kővel. Valamint az artéria brachiálisról mondott még valamit. A műtéti heg melletti területet nagyon sokáig vizsgálta, de arról végképp semmit sem említett. Most már kíváncsi vagyok, de még két hét.

A végső visszaszámlálás

10.26. Ma elaraszoltam a postáig és útközben többen megkérdezték, hogy van a kezem, vagy aki még nem látta, mit csináltam a kezemmel. Az ultrahangos doktornő is ezt kérdezte. Vagyis a köztudatban is benne van a „mit csináltál vele?” kérdése, mert magától, csak úgy nem lesz ilyen. Elsírtam ismét, hogy mennyire fáj, ui. tegnap már végképp elviselhetetlen volt. Aztán kiderült a miért, este esett az eső, sőt egész éjjel. Amikor esik az eső, ezerszer jobban ég, feszít, hasogat és feldagad, bármit teszek vele. Hajnalban már ecettel kábítottam, nem sok sikerrel. Fél szendergésemben ismét azt álmodtam, hogy egy sósborszeszes üveget nyitottam ki jobb kézzel. Elképesztő, ez a negyedik álom. Ennek ellenére megmondták, hogy nem tudják meggyógyítani, hogy hiába is megyek vele bárhová, senki sem csinál vele semmit, mert nyiroködémás. Akkor sem vágni, sem semmilyen módon nem szabad kezelni, mert az ödémának minden árt. Nos, most már nincs is több ötletem, hová mehetnék még? A holnapi, az utolsó esély a neurológus, de már abban sem bízom. Eddig bárhová mentem, mindenki elküldött, mondván ez nyiroködéma, nincs mit tenni. Rendben, tudom, hogy nyiroködéma, de van mellette sok más is, pl. ami miatt lebénult. Előre bömbölök és sajnálom magam, hogy mi lesz holnap? Ez már a végső visszaszámlálás, most komolyan, az űrkorszakban, amikor csillagközi utazásra készülünk, lebénul a kezem, és hagyják beszorulva az ideget? Eddig kértem mindenkit, hogy szurkoljanak, hogy a neurológus tudjon mit kezdeni vele, de már nem kérek senkit, úgysem tud az sem semmit. Holnap megint nagy reményekkel bevonulok és földig rombolva kijövök, hisz nincs mit tenni. Vagy meggyógyul magától, vagy így marad, amíg élek.

Feladtam.

10.27. Már reggel sírtam, féltem. A neurológus is ugyanazt mondta. Az ödéma az oka mindennek. A csukló alagútban amúgy is nagyon szűk hely van az idegek számára, hát még, ha ennyire ödémás, az nyomja össze. Igaz, hogy tönkrement a jobb kar nyirokkeringése, de a fáslizás is csupán tüneti kezelés. Ismét végighallgathattam, hogy az onkológiai kezelések milyen jót tennének. És miért nem vállalom legalább a sugárkezelést, hiszen egy CT vizsgálat is elég nagy sugárterhelés, hát akkor ezt is kibírnám, legalább csak pár darabot. (Hoppá, egy CT vizsgálat is elég nagy sugárterhelés? – nem én mondtam!) Ezek után elmondta, hogy felír egy másik fájdalomcsillapítót, amiben szintén van tramadol, de ez nem olyan kábítószeres, mint egy másik. Valamint egy epilepszia gyógyszert, amitől nem kell megijednem. Azért rákérdeztem, mennyiben segít egy epilepszia gyógyszer a súlyos ödémától csuklóban lebénult kezemen, illetve az őrjítő fájdalmakon? Ez a gyógyszer nem a fájdalmat csillapítja, hanem az idegekre hat - nyugtatón. Azért, ha esetleg nem bírnám szedni, menjek vissza és ad másikat, a fájdalomcsillapító dózisát pedig majd fokozatosan emeljük. Szerintetek kiváltom ezek után? Azt mondta, erre van még egy csukló felszabadító műtét, kérdés, hogy a kézsebész elvállalja-e ilyen dagadt állapotban? Bár az is csupán tüneti kezelés lenne. Adott egy beutalót és feltette ezt a kérdést a kézsebésznek is. Már csak az van hátra, hogy elvállalja a műtétet. Ó, műtétet még soha életemben nem vártam ennyire, mindig inkább menekültem volna és kerestem volna más megoldást. Most azonban, ha megtenné valaki, iszonyú boldog lennék. Szabadítson meg az őrült fájdalomtól és a bénulástól, nem baj, ha tüneti kezelés, utána a többit már megoldom! Már másnapra kaptam időpontot, meglátjuk, mi lesz.