A ragadozó

Az okok kutatását kiterjesztettem, egyszerre keresem a megoldást fizikai és szellemi szinten, csak még nem találom. Ismét több elmélet született: Persze, orvosegyetemet végzett ember a maga módján ad tanácsot: „pozícionálás (sín), elektroterápia (EMS), célzott gyógytorna (magán), tükörterápia és kitartás (kelleni fog, mert 13 hónapnyi nem-adekvát-kezelés után semmi nem gyógyul olyan gyorsan, mintha azonnal kezdené az ember) - mellesleg elképzelni nem tudom, hogyan lehet bénult kezekkel blogot írni.” Bal kézzel és egy ujjal, amikor az még működik.

„Elsőre az ugrott be, hogy ha már a kezed nem tudod használni, akkor talán futni kellene. Túl sokat használod a kezed, egy kis egyensúlyra törekszik a test.” Igen, ebben is lehet valami, az utóbbi években leginkább ülök és írok.

Egy hölgy esettanulmányokat keresett a kísérletéhez, amelyben az asztrológiai képleteket veti majd össze a kialakult betegségekkel. Ebből próbál rájönni, vajon a csillagok előre jelezték-e a bekövetkezett dolgokat. Jelentkeztem, mert ez engem is érdekel. Dióhéjban dátum szerint felsoroltam a betegségeket, amelyeket átéltem és melyekkel most is együtt élek. Mikor elolvasta, csak ennyit mondott: „Te jóságos ég, csoda, hogy még élsz!”

Egy hivatásos jósnő pedig megmondta, hogy nem átok ül rajtam, hanem ez a sors, amiért olyan helyzeteket vállaltam be, amelyek már nem szolgálják a fejlődésemet. Megoldás: megszokod, vagy megszöksz. Illetve, ha továbbra is ezt akarom fenntartani, de meg akarok gyógyulni, a helyzet maximális elfogadására van szükség. Na, ez az, amire nem lehet rámondani, hogy megvan, ennek igazán, őszintén, lélekben kell megtörténnie ahhoz, hogy végre változás következzen be. Ezzel szemben, ha megkérdik, hogy vagyok, csak panaszkodom, mert őrjítően fáj, nem tudok másra gondolni, és egyre rosszabb, most már akkor is szénné ég, ha nem esik az eső. Mintha milliónyi tűvel szurkálnák, csipkednék és a funkciói egyre beszűkültebbek. Egyre kötöttebb és korlátozottabb a mozgása. Mi jöhet még? Meddig romlik még, és mikor kezd újra épülni?

„Ennek több oka is lehet. 1.: Lehet, hogy még mindig áldozat vagy. 2.: Nem tudod feloldani a már megtalált okot. 3.: Nagyon régen történt a trauma és nem emlékszel rá. A megoldás mindig ott van. Csak el kell döntened, hogy ebből elég volt és tényleg nem akarsz tovább szenvedni. Egyáltalán nem biztos, hogy veled van a baj! Lehet, hogy ez gyermekkori és azóta sínen vagy. Sok elváltozásod van. Ideje lenne, hogy érdekeljen, mi vezetett idáig. Senki nem fog dönteni és meggyógyulni sem helyetted. A regenerálódás fájdalommal és sok-sok munkával jár. Amit szeretnél, azt csak komolyan lehet végigcsinálni, semmiképp sem találgatással és mindenképp személyesen, az oldás miatt.”

„Mondd el naponta többször: megtalálom azt a személyt, vagy terapeutát, aki segít meggyógyulni, az okokat megtalálni. Hálás vagyok azért, hogy megismerem azt a segítőt, aki pont nekem való.” Valaki megemlítette, hogy én vagyok az az ember, aki mindent ki akar próbálni. Az is lehet, ezzel segítem elő a gyógyulásom. Borzasztó. Most már utálom ezt a szót: gyógyulás. Bár a betegség, a fájdalom és a kínszenvedés sem tartozik a kedvenceim közé. Szégyellem, hogy kínok között vergődöm és nem értem az üzenetet. Komolyan ilyen lennék, aki mindent ki akar próbálni? Ezt nem akarhattam magamnak!

05.15. Ma elmentem az ultrahangra és megint letaglózott pár dolog. Most már komolyan felmerül a kérdés, hogy itt kellene végleg feladnom? Az egy dolog, hogy az epe tele van kövekkel, de már epefolyadék sincs benne? A nyirokcsomók újra megnagyobbodtak, igaz, a legnagyobb most csak 15 mm. Ám a vesében korallkő látható. Ez kész. Még egy műtétet nem bírok ki, amilyen fizikai állapotban vagyok jelenleg, márpedig arra nem találtam alternatívát. Korallkő akkor alakul ki, ha a vese, mint méregtelenítő szerv nem képes valamit kiválasztani és azt kicsapja. Ekkor az elmeszesedett hordalék kő formájában ágyazódik be a vese kelyhecskéibe. Ezt úgy műtik, hogy hátul felvágják a testet, a vesét kettévágják és kiemelik belőle a követ, amely rengeteg gondot okozhat, pl. veseműködés leállást is. Most hirtelen nem is tudom, jöhet még ettől is nagyobb csapás? Igen, hiszen egy ideje ezt figyelem. Nem értem a miérteket és már nem is érdekelnek. Kész. A „mitől lehet”- re persze azonnal többen is rámondták, a sok vacaktól, amit beszedtem. Na, igen, rögtön a vitaminokra kenik, a gyógyszerek nem lehetnek, ugye? Pontosan öt hónapig szedtem a fájdalomcsillapítókat, melyeket maximum két hétig lenne szabad. A gyulladt nyirokcsomók lelapultak tőle, de kikészítették a gyomromat és a vesét. A vérnyomásra és a cukorra is szedek gyógyszert, azokban is van ám hordozóanyag. Még egy barátnőm, aki szintén elképedt: „Kellene most már keresni valakit, aki tényleg segít! – Miért, nem azt csinálom? Ezt hangoztatja mindenki, de legtöbben konkrétumot nem tudnak ajánlani. – Lásd be, hogy a hókusz-pókuszok nem segítenek! – Miért a „gyógy”szerek és az orvosok igen?

Egy Új Medicinás hölgy szerint: „Ahol bénulás van ott ragadozó is. Amikor az áldozat ragadozó közelségét észleli, megdermed-lebénul, mert a ragadozó úgy nem veszi észre és nem bántja. Hullareflexnek is hívják. A ragadozók a mozgást érzékelik támadáskor. A túlélés a cél. Ameddig a bénulás fennáll, a ragadozó is jelen van! Tehát első körben a jelenben kell megkeresni az okot, nem pedig a múltban. A jelen persze lehet sín, és akkor lehet visszamenni az időben, amíg meglesz a forrás. Ragadozó nemcsak ember lehet.” Á, hanem akár egy ház is? Jók ezek az elméletek, hisz mióta mondom, akkor bénult le a kezem, amikor megvettük az új házat. Bekapcsolt a tudatalattim, előjöttek a régi rossz emlékeim, hogy mennyi-mennyi emberfeletti munka van az ilyenben, ráadásul láttam is. Tudtam, mi vár rám és inkább lebénultam, mert ez már meghaladja a fizikai erőmet. Szerintem, megvan az ok. A ragadozó, mégpedig az új ház. Nos, akkor el kell fogadnom, hogy az élet ismétli önmagát, hogy megint ugyanazt a cipőt vettem fel. Ha viszont nekem kell az a cipő, el kell fogadnom. Remélem, addig kitart a lemerevedett kezem, nem szerez be újabb szövődményeket.