A nyirokrendszer szerepe és a nyiroködéma

 

A nyirokrendszer a szervezetünk egyik olyan nélkülözhetetlen rendszere, melyről vajmi keveset tudnunk, kivéve, amikor már „baj van” vele. Bizonyára azért nem tudunk sokat róla, mert nincs egy hozzáköthető létfontosságú szerv, egy keringető rendszer, mint pl. a vérkeringésnél a szív. Mint említettem, egészségügyi szakközépiskolába jártam, ahol erről is tanultam, de ez a tudás valahogy „kiesett” a fejemből. Nem csoda, hisz nem mindennapos téma.  Tudtam róla, hogy létezik, dolgozik is valamit, s mint olyan, ami van, bizonyára fontos lehet, de ennél jobban nem merültem el a témában, azt gondoltam, erről talán még nem tudunk eleget, azért nem annyira ismert. Bár mélyebben érdekelt volna, hogy jobban megértsem, a kérdés bennem motoszkált, hogy mégis mit dolgozik, vajon mi működteti, mitől kering? De magam is úgy jártam, hogy amíg nem volt fontos, nem néztem utána. Amikor hét évvel ezelőtt műtétre került a sor, akkor is csak annyit mondtak róla, hogy a sejtekhez az artériás vérkeringés szállítja a friss oxigént és a táplálékot, a vénás rendszer pedig elszállítja a salakot, ebben segít neki a nyirok, vagyis a nyirok is egy salakanyag szállító rendszer, tehát, ha leáll, vagy lassul, akkor felszaporodik a szemét. Ennyit tudtam meg. Pedig a nyirokrendszer behálózza az egész testet, párhuzamosan halad a keringési rendszerrel, a test szemetese, felelős a sejtanyagcsere melléktermékeinek elszállításáért, fontos szerepet játszik a sejtképződésben, szabályozza a belső gyulladásokat, s ha zavar keletkezik benne, akkor legyengül az immunrendszer és a fehérvérsejtekre is negatív hatással lehet. Számítások szerint naponta kb. 82 ezer különféle toxikus vegyület juthat a szervezetbe, amit az erre szakosodott szervek igyekeznek semlegesíteni, illetve kiüríteni, de ha a méreganyag-mennyiség nagyobb és felgyülemlik, a szervezet ezektől már képtelen egyedül megszabadulni, ezért ajánlják a rendszeres időközönkénti méregtelenítést Bár a méregtelenítés fontosságán is elvitatkozgathatunk, hiszen a szervezet önmagától is igyekszik egyensúlyt teremteni, mi több, a végsőkig kitart és küzd, ez a dolga. Tehát amíg az egyensúly nem bomlik meg, addig fölösleges külön figyelmet szentelni ennek. De ha már a méregtelenítésről beszélünk, sőt, bele is kezdünk, akkor nem csak és kizárólag egy valamire érdemes ügyelni. Átfogóan mindenre együtt, s ebbe a nyirokrendszer is beletartozik, amely megtisztítja a sejteket körülvevő folyadékot, így segíti elő a megfelelő működésüket. A nyirokrendszer védelmi hálózatként működik: a vérerekhez hasonlóan minden szövetünket behálózza, hogy a nyiroknedvet elvezesse onnan. Falainak áteresztőképessége nagyobb a vérerekénél, ezáltal a folyadéktöbbletet a nyirokerek össze tudják gyűjteni és el tudják vezetni, ami több nyirokcsomón áthaladva megszűrődik, majd a szív előtt visszavezetődik a vérkeringésbe. Ez az egyirányú szövetnedv-áramlás biztosítja a betolakodó kórokozókat elpusztító limfocita fehérvérsejtek keringését is. A nyirokkeringésnek a vízháztartás fenntartásában, az emésztésben, a salakanyagok eltávolításában is fontos szerep jut. Vírus- és baktériumszűrőként is viselkednek a nyirokcsomók, melyek alapvető védelmi funkciót töltenek be szervezetben. Nemcsak a kórokozók, hanem a daganatsejtek is fennakadhatnak a nyirokrendszer apró filterein, ezért a rosszindulatú daganatsejtek gyakran adnak áttéteket a test egészét behálózó nyirokrendszerben. Ilyenkor a ráksejtek a nyirokkeringésbe bekerülve jutnak el a nyirokcsomókba, s ott növekedésnek indulva újabb és újabb tumorokat képesek kialakítani. A nyirokcsomókban megjelenő daganatos gócok önmaguk viszonylag ritkán okoznak bármilyen panaszt, ugyanakkor utalnak a daganatos folyamat terjedésére, s szervi metasztázisoknak is kiindulópontjai lehetnek. Amíg egy jóindulatú (benignus) daganat (adenoma, fibroma, lipoma, myoma, papilloma, stb.) rendszerint csak helyben növekszik, s nem szűri be a környezetét, a rosszindulatú (malignus) folyamat jellegzetessége, hogy a ráksejtek egy része képes leválni az elsődleges daganatról, vándorolni, majd új helyeken is burjánzásnak indulnia daganatsejtek képesek beterjedni a szövetek közé.  Gyakori, hogy a nagy áteresztőképességű, viszonylag laza szerkezetű nyirokérfalak sem állják útjukat. A keringésbe jutva a ráksejtek jelentős része elpusztul, mivel már nincs körülöttük az elsődleges tumor táplálékellátásban is megnyilvánuló támogatása, így nem képesek áttétképzésre. A ráksejtek egy másik része viszont ekkorra biológiailag átalakul, így nemcsak vándorolni, majd az új közegben túlélni képes, hanem a nyirokcsomóban megtapadva elkezdi felépíteni saját támasztószöveteit is. Növekedési faktorokat (EGF, TGF), érképződést elősegítő anyagokat (VEGF) bocsát ki, önellátóvá válik, ezáltal az áttét is “önálló életre kel.” Az áttétes nyirokcsomók rendszerint nem fájdalmasak, nem okoznak panaszokat. Mivel általában nem felszíni nyirokcsomókról van szó, a legtöbb esetben a beteg számára észrevehetetlenek. Megjelenésükről a képalkotó vizsgálatok, a biopsziás vagy a műtéti szövettan nyomán szerezhetünk tudomást. Tehát a nyirokrendszer egyfajta tisztogató, szűrő funkciót lát el, amivel nagyon fontos szerepet játszik a kórokozók elleni küzdelemben, az immunrendszer működésében. A nyirokrendszer erekből és nyirokcsomókból áll. A nyirok erek részben a vénás rendszerrel párhuzamosan futnak, részben azoktól függetlenül vannak jelen a szervezetben. A nyirok nedv – idegen néven limfa – úgy keletkezik, hogy a verőerek által a szervekhez szállított folyadékot nem tudja teljes mennyiségében visszaszállítani a visszérrendszer, így a maradék a nyirokkapillárisokon keresztül a nyirokkeringés segítségével jut vissza a gyűjtőérbe. De még mielőtt a nyirok a vénás rendszerbe ömlene, számos nyirokcsomón halad keresztül, amelyek apró szűrőként megtisztítják a nyiroknedvet azoktól a sejtektől és egyéb alkotórészektől, amelyekre nincs szüksége a szervezetünknek vagy egyenesen károsak is lehetnének ránk nézve.

Ha a nyirokrendszer megbetegszik, egyéb komoly problémák is kialakulhatnak, mint a szklerózis multiplex, a krónikus fáradság, az elhízás, has puffadás, vagy az emésztőrendszert érintő egyéb megbetegedések. Lám-lám, eddig nem is gondoltam, hogy az emésztőrendszer betegségeihez és az elhízáshoz is köze lehet a nyiroknak! Pedig legtöbb esetben a kövérség nagy része víz.

A nyirokkeringés rendellenességeit két nagy csoportra oszthatjuk – öröklött és szerzett rendellenességekre. Az öröklött nyiroködéma (congenitalis lymphoedema) jelentkezhet csecsemőkorban, de kialakulhat később, akár 35 éves kor után is. Mindkét esetben az alsó végtagi nyirokerek fejlődése tér el a normálistól. Mivel a nyirokerek a gyűjtőérbe ömlenek, ezért a nyirokrendszer elégtelensége összefügghet a vénás rendszer elégtelenségeivel is, ugyanis ha a vénás keringés elégtelen, a nyirok nem tud a vénákba ömleni, hanem a nyiroknedv pang a nyirokerekben.

A nyiroködéma tünetei: Az öröklött, szerzett, vagy a vénás rendszer elégtelensége miatt másodlagosan kialakuló nyirokrendszeri elégtelenségnek az eredménye, hogy vagy a sérült nyirokerek, vagy a felhalmozódott nyiroknedv miatt fehérje és folyadék lép ki a szövetek közötti térbe. Ezt a szövetek közötti kóros folyadék felhalmozódást nevezik vizenyőnek, ödémának. A nyirokerekből kilépő folyadék általában olyan helyeken halmozódik fel, ahol laza szövetek találhatóak. Ilyen pl. a kéz- vagy a lábhát területe, ahol a felhalmozódott folyadék egy puha, fájdalmatlan, cipószerű duzzanatként jelenik meg. Gyakran az ujjak is duzzadtnak látszanak, szinte hurkaszerűek. Az ujjak tövében, a csuklónál valamint a bokánál ún. csecsemőráncok alakulnak ki. A veleszületett nyiroködémára jellemző, hogy egyszerre általában mindkét végtag érintett, de az elváltozás gyakran nem szimmetrikus. Egyik végtagon korábban kezdődik, ezért ott már kifejezettebbek a tünetek, a duzzanat nagyobb fokú, mint a másik végtagon. Gyakori, hogy a vizenyős területen a környező szövetek is begyulladnak, ilyenkor a bőr meleg, vörös, a gyulladt nyirokér egy fájdalmas kötegként tapintható a bőr alatt. Az ilyen esetekben gyakori tünet a láz vagy hőemelkedés is. Ha az elváltozás hosszan fennáll, vagy ugyanazon területen gyakran ismétlődik, akkor az az ödémás terület megkeményedéséhez, a bőr megvastagodásához vezethet. Ezeken a területeken gyakran látható a bőr narancsbőrszerű elváltozása is (cellulitis) és könnyebben alakul ki fertőzés, gyulladás is. A nyiroködéma gyógyítása komplex kezelést igényel. A nyirokrendszer daganatos megbetegedéseit limfómáknak nevezzük, melyek a nyirokszövet sejtjeinek, a (T és B) limfocitáknak, valamint a histiocitáknak rosszindulatú daganatos burjánzásai. A kezelés mindig komplex, több módszer együttes alkalmazását jelenti. Ezek egyike a rugalmas pólya vagy harisnya alkalmazása az érintett végtagon. Ezeket orvos írja fel és pontos méret alapján, egyénre szabottan készülnek. Ezt kiegészítik egy speciális masszázzsal, az ún. nyirokdrenázzsal, amit erre képzett szakember végezhet kézzel, vagy speciális készülékkel. Mindezeken túl gyógytornász segítségével végrehajtott speciális gyakorlatok, illetve szükség esetén a vénás keringést javító készítmények szedése jelentheti még a terápia részét. Amennyiben az érintett végtag a láb, akkor ülő illetve fekvő helyzetben annak felpolcolása is gyorsíthatja a javulást. Súlyos gyulladásos tünetek esetén antibiotikumok használatára is szükség lehet. Fontos tudni azonban, hogy fekélyes, sebes végtagon vagy akut gyulladás fennállásakor nem szabad alkalmazni a fenti terápiás módszereket! Mivel a nyiroködéma makacs betegség, nehezen kezelhető, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, illetve az időben elkezdett kezelésre. A megelőzésben fontos szerepe lehet az optimális testsúly megtartásának, a rendszeres testmozgásnak. E mellett a megelőzés, illetve időben elkezdett kezelés fontos része legyen a veszélyeztetett csoportba tartozók – pl. sugárterápiában részesülők, emlőműtéten átesett betegek – felvilágosítása a nyiroködémáról, mint lehetséges szövődményről. így egyfelől a tünetek jelentkezése nem éri váratlanul a beteget, másfelől ha azokat időben jelzi orvosának, akkor a korai stádiumban elkezdett kezelés gyógyulást hozhat. A limfoödémás betegeknek különös figyelmet kell fordítaniuk bőrük épségének megtartására. A limfödémában szenvedő betegnek arról is tudnia kell, hogy az érintett végtagon a bőr gondos ápolásával komoly problémákat előzhet meg. Fontos pl. a bőr kiszáradásának kerülése, ennek érdekében hidratáló krém használata, az apró, könnyen elfertőződő bőrsérülések elkerülése érdekében gondos körömápolás, kézimunkázás közben gyűszű használata, kerti munka során kesztyű viselése, borotválkozás során fokozott óvatosság vagy villanyborotva használata ajánlott. Az érintett végtagon soha nem szabad vérnyomást mérni, vagy a beteg karból vért venni! A szaunázás, napozás, forrófürdő is kerülendő. Ezen javaslatok betartása segít a szövődmények elkerülésében és sok kellemetlenségtől óvja meg a beteget. Ha azonban a betegség már előrehaladott és az érintett végtagon fekély, seb, ekcéma, cellulitis alakul ki, akkor ezek intenzív kezelése is szükséges. A szövődmények között – bár ritka – meg kell említeni az ún. limfangisarcomát, vagy másik nevén Stewart Treves szindrómát is. Ez egy rosszindulatú betegség, mely olyan területeken alakul ki, ahol hosszú ideje fennáll a nyiroködéma. A malignus daganatot gyorsan növő vér- és nyirokerek képezik. Már a korai stádiumban áttétet adhat. Kezelését a sebészi eltávolítás jelenti. A nyirokkeringési elégtelenséghez a nyirokerek illetve nyirokcsomók gyulladása is vezethet (lymphangitis ill. lymhadenitis). A gyulladást leggyakrabban baktérium okozza, ami általában egy bőrsérülésen keresztül kerül be a szervezetbe. A gyulladt erek vörös, érzékeny csíkokként jelennek meg a fertőzött területen, a gyulladt nyirokcsomót pedig a fájdalom, duzzanat, esetleg bőrpír jellemzi. Gyakran jelentkezik láz, esetleg szapora szívverés és fejfájás is. Ha a nyirokér gyulladása eléri a keringést, akkor egy az egész szervezetet elárasztó súlyos fertőzés alakulhat ki, ezért fontos, hogy nyirokérgyulladás gyanúja esetén a beteg mielőbb orvoshoz kerüljön, és megfelelő terápiában részesüljön. Egy ritka, de annál súlyosabb nyirokbetegség, a filariázis A filariázisként ismert, szúnyog-, légy-, bögölycsípéssel terjedő kórforma elsősorban trópusi területeken, Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában jellemző megbetegedés. A rovarok csípésével egy Filaria nevű fonalféreg kerül be az emberi szervezetbe, ami a nyirokerekben élősködik, és azokat eltömeszelheti. Ennek következtében a nyirokcsomók duzzadása, súlyos esetben az érintett végtag vagy a herezacskó extrém mértékű megnagyobbodását okozza. A végtagok duzzanata olyan fokú lehet, hogy annak vastagsága szinte elefántlábra hasonlít. Innen kapta a betegség e súlyos formája a nevét: elephantiasis. A lymphoedema túlsúly, sugárkezelés, operáció, vénás elégtelenség, nyirokér vagy nyirokcsomó gyulladás talaján egyaránt kialakulhat és bár kezdeti tünetei enyhék, alig zavaróak lehetnek, érdemes már ekkor kellő figyelmet fordítani rájuk, hogy időben történő orvosi beavatkozással elejét vehessük a súlyos betegségnek és számos kellemetlen szövődménynek.

A nyirokrendszer egyik sajnálatos sajátossága miatt, - miszerint nincs keringető rendszere, mint a vér esetében a szív, - a nyirokfolyadék könnyen felszaporodhat a szövetek közötti térben, ha a nyirokcsomókat, az izmokat, vagy a szöveteket valamilyen káros hatás éri, ezt nevezzük nyiroködémának. A nyiroködéma (krónikus lymphoedema) a nyirokkeringési zavar következtében kialakuló lokális vizenyő, duzzanat. Könnyű felismerni, mert soha nem érinti az egész testet, mindig csak egy-egy testrészre korlátozódik. A probléma lehet elsődleges, azaz veleszületett, illetve másodlagos, amikor valamilyen betegség következtében alakul ki. Négyszer gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat. Rengeteg olyan vénás és ízületi kopásos beteg él, akinek a gátolt nyirokkeringés kiváltotta kéz- és lábdagadás keseríti meg az életét, óvatos becslések szerint az arány akár 30 %-ra is tehető, mégsem olyan „divatos” betegség, melyről úton-útfélen hallhatunk.

Ritkábban találkozunk a veleszületett, fejlődési rendellenesség miatt kialakuló nyiroködémával, a betegek kb. 10 százaléka sorolható ebbe a csoportba. E típusnál már csecsemőkorban is megjelenhetnek a tünetek, de csak akkor, ha a nyirokrendszer nagyon fejletlen. Más esetben az élet bármely szakaszában, de jellemzően pubertáskorban, vagy a klimax körüli időszakban jönnek elő a tünetek. A primer, azaz veleszületett nyiroködéma oka, hogy a baba vagy úgy jön világra, hogy kevesebb számú nyirokere, gyengébben fejlett nyirokrendszere, vagy pedig valamilyen más eltérése, például kórosan tág nyirokerei vannak. Ennél a típusnál családon belüli halmozódást is tapasztalhatunk. Viszont ez jellemzően akkor van így, ha a nyiroködéma más fejlődési rendellenességgel társul, pl. törpeséggel, süketséggel, hypogonadismussal, arckoponya-fejlődési rendellenességgel. Azonban előfordul, hogy önmagában öröklődik a nyiroködéma.

A másodlagos nyiroködémáknak rengeteg oka lehet, pl. daganatos betegség is állhat a háttérben, a konkrét kiváltó ok az, hogy a tumor beszűri a nyirokereket, nyirokcsomókat, és azokban áttétet képez, ily módon gátolva a nyirokkeringést. A nyiroködéma a kezelés következtében is kialakulhat, pl. amikor egy emlődaganat műtétekor a nyirokcsomókat is eltávolítják vagy besugarazzák, emiatt válik gátolttá a nyirokkeringés.

Másodlagos nyirokkeringési zavarhoz vezethet pl. a vénák betegsége, a vénaelzáródás vagy a vénabillentyű-elégtelenség is. Ez esetben az ok, hogy a szövetközti folyadékot részben a vénák, részben a nyirokrendszer szállítják vissza. Ha a vénák nem működnek megfelelően, nagyobb terhelés jut a nyirokerekre, amelyek egy darabig küszködnek, de végül kimerülnek.

A nyiroködéma számtalanszor kopásos ízületi betegségek következtében alakul ki, akár fiatalabb, 40-50 éves betegeknél is. Ilyenkor a konkrét kiváltó ok, hogy a térd vagy a csípő elkezd kopni és deformálódni, a beteg a fájdalom miatt egyre kevesebbet mozog, ezáltal kiesik a nyirokkeringést is segítő "izompumpa”.

Fertőzések is kiválthatják a nyiroködémát, például orbánc - a hirtelen kezdődő, magas lázzal és hidegrázással járó betegség olyan gyulladást okoz, ami a nyirokereket is érinti, emiatt azokban hegesedés következik be. A nyirokerek gyakorlatilag tönkremennek, képtelenek lesznek a feladatuk ellátására, ami miatt nyiroködéma alakul ki; a károsodás már nem fordítható vissza, a tüneteket pedig csak kezelni lehet. Míg a felnőtteknél a leggyakoribb nyiroködémát okozó fertőzés az orbánc, addig a gyerekeknél a hónaljban, lágyékhajlatban kialakuló vírusos nyirokcsomó gyulladások. A gyulladások következtében hegesedik a nyirokcsomó, a heg pedig gátolja a nyirokkeringést. Azaz ha a heg például az egyik ágyékban alakul ki, akkor a nyiroködéma azt a lábat fogja érinteni, amelyik oldalon van a nyirokcsomó.

Balesetek, csonttörések, boka- és lábszártörés, ortopédiai műtétek után a protézis, - például térd- vagy csípőprotézis - behelyezése után is hosszabb-rövidebb időre kialakulhat a nyiroködéma. Ezek az úgynevezett poszttraumás, postoperatív nyiroködémák.

A lymphoedema diagnózisát az anamnézis és a tünetek alapján állítják fel. A probléma meghatározását segíti, hogy a nyiroködéma mindig lokális, ami azt jelenti, hogy ha mindkét végtag dagad is, annak mértéke akkor sem azonos, a nyirokerek hipopláziája soha nem szimmetrikus. A problémának emellett több fizikális jele is van, ilyen pl., ha kezdeti stádiumban az ödéma laza szerkezetű, megtartja az ujjbenyomatot. Hosszabb fennállás után megkeményedik, kötőszövetesen átalakul, ilyenkor már nem marad meg az ujjbenyomat. A nyiroködémára jellemző a kéz- és lábujjak hurkaszerű megvastagodása is, a kézhát, lábhát cipószerű duzzanata, az ujjak tövében, csuklónál, bokánál mély ráncok kialakulása. Jellemző, hogy az ödémás ujjak felett nem képezhető bőrránc, vagy az megvastagodott, kiszélesedett. Szembetűnő, hogy a vizenyős terület felett a bőr kezdetben normális színű vagy sápadtabb, előrehaladott stádiumban szürkéssé válik. Fontos feladat kideríteni, hogy a nyirokkeringés elégtelenségét veleszületett okok vagy egyéb betegség, pl. daganat vagy mélyvénás trombózis okozzák-e, ilyen esetekben további kivizsgálásra is szükség lesz.

A nyiroködéma kezelésére nincsenek gyógyszeres lehetőségek, egyedül fizioterápiás, ödémaredukciós módszerekkel történhet. Ez utóbbiak manuális nyirokdrenázson, azt kiegészítő kompressziós terápián, valamint speciális tornagyakorlatok kombinációján alapulnak. A kezelésnek két fázisa van: az intenzív szakasz kórházban vagy szakambulancián, a fenntartó kezelés már a beteg otthonában történik. Az intenzív kezelési szakban a terapeuta a kötőszövetre gyakorolt speciális fogásokkal megnyitja az addig nem működő kis nyirokkapillárisokat, illetve a szövetközti folyadékot eltereli a károsodott területről az ellenoldali testfél ép nyirokkeringésű rendszere felé. A kompressziós kezelés célja a kötőszöveti folyadékpangás csökkentése, az izompumpa aktiválása. Az intenzív kezelési fázisban kompressziós pólyákkal és gépi kompresszióval gyógyítanak. A gépi kompressziót többkamrás pneumatikus készülékkel végzik: a készülék végtagra felhelyezett mandzsettáinak légterei egymás után fúvódnak fel, az összes cella felfúvódása után a nyomást rövid ideig megtartva, valamennyi cella egyszerre enged le. Ezzel a hullámszerű masszázzsal mechanikusan préselődik ki a végtagban megrekedt vizenyő.

Az intenzív kezelés a probléma súlyosságától, illetve elhanyagoltságától függően - hogy mennyire kemény a végtag, mennyire épült át kötőszövetesen - két-három hétig tart. Az intenzív kezelést követően otthon is fenntartó kezeléseket kell végezni - kompressziós pólyákkal vagy kompressziós harisnyával, amit keringésjavító tornával kell kiegészíteni. A lymphoedema nem gyógyítható, de karban tartható, kezelhető. A kezelés a tünetek megjelenésétől a beteg élete végéig tart, de ezzel megelőzhető a progresszió és a szövődmények kialakulása.

A primer nyiroködémát nem lehet megelőzni, a kiváltó oka ugyanis fejlődési rendellenesség. A szekunder típus kockázatát is csak úgy lehet csökkenteni, ha igyekszünk megelőzni, időben kezelni a lymphoedemához vezető betegségeket, eseményeket. Ez utóbbiban komoly előrelépést jelent, hogy a sebészet hatalmasat fejlődött: pl. míg korábban egy emlődaganat műtétje a mellfal izomzatának az emlővel együtt a hónaljárok összes nyirokcsomójának eltávolítását is jelentette, a sebészek ma már arra törekszenek, hogy minél kisebb területet távolítsanak el, s ha nem muszáj, ne vegyék ki az összes nyirokcsomót. Ezt úgy oldják meg, hogy csak a nyirokkeringés útjába eső első nyirokcsomót veszik ki, és ha abban nincs áttét, a többit nem veszik ki.

A kezeletlen nyiroködémának rengeteg szövődménye lehet, nyirokpangás esetén súlyosan károsodik a mikrocirkuláció. Az oxigénhiány következtében trófikus zavarok, ekcémás bőrjelenségek, gyulladásos bőrtünetek alakulhatnak ki a bőrön. A bőrön át nyirokfolyás is kialakulhat, aminek következményeként fekély és gyulladás is létrejöhet.

Komoly probléma, hogy a nyiroködémát sokszor nem lymphoedemás módszerekkel, hanem vízhajtó gyógyszerekkel kezelik, ez kimondottan ártalmas, rontja a betegek állapotát. Ennek oka, hogy a vízhajtók hatására a dagadt végtagokból is távozik ugyan valamennyi víz, de az ott maradt nyirokfolyadéknak nagyon magas a fehérjetartalma, melynek aránya a víz távozásával tovább növekszik. Ez a koncentrált folyadék aktiválja a kötőszöveti rostokat, és megindul az ödéma kötőszövetes átépülése, innentől kezdve a beteg végtagja még keményebbé és tömöttebbé válik. A vízhajtók alkalmazása a nyiroködéma kezelésénél szigorúan tilos - ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nyiroködémás beteg nem szedhet vízhajtót szívelégtelenség vagy bármely más olyan betegség egyidejű fennállása esetén, amit vízhajtóval kell kezelni.

A kezelést azonnal meg kell kezdeni, amikor az első tüneteket észleltük. A legjobb lenne az okok kiküszöbölése, nyiroködémát előidéző legfőbb okok:

- A nyirokcsomók működési zavara (fertőzés, tumor, egyéb betegség)
- tumor műtéttel kapcsolatos eltávolító műtét (nyirokcsomó eltávolítás, részleges vagy teljes emlő eltávolítás, hasi műtétek)

- középsúlyos és súlyos vénás panaszok miatti inaktivitás, az izompumpa működésének teljes vagy részleges leállása.

A szövet közti térből aktív és passzív beavatkozásokkal segíthetjük eltávolítani a nyirokfolyadékot:

- aktív: gyógytorna, mozgásterápia, masszázs

- passzív: bandázs, tekercselés, kineziológiai taping (bár ez utóbbi részben aktívnak is tekinthető) – és „rosszindulatú” előzmény esetén nem végzik el, csak onkológus javaslatára.

Az ödéma súlyosságától függően a bandázsolás és a gyógytorna erőssége is változik. A szövetekre gyakorolt nyomást a bandázs által okozott szorító erővel szabályozhatjuk, a gyógytorna pedig az izompumpa erősségét szabja meg. Nagyon fontos a szövetek közötti nyirokfolyadék csökkentése, mert a feszítő hatása károsan hat az erekre, szövetekre, sőt, ha az ízületi tokokat és szalagokat is feszíti, azokat is károsíthatja. Emiatt a fájdalom miatt a betegek hajlamosak tovább csökkenteni a mozgást, és az inaktivitás miatt ördögi körbe kerülnek. Laikusok azt gondolnák, jobb az ilyen végtagot pihentetni, mert úgy néz ki, mint amit megerőltettek és nem bírja, ám azzal csak tovább rontunk a helyzeten, mert így kiiktatjuk az izompumpát. Akárcsak a visszeres láb láttán, amikor szinte féltjük azt, aki szaladgál vele, pedig az olyan lábnak is jót tesz a sok séta, mivel az izompumpa segíti a vénás vérkeringést, megakadályozhatja a pangást, azzal a trombózis lehetőségét. A kezelés elengedhetetlen eleme tehát a gyógytorna. A nyirokfolyadék legfőbb áramoltatója a szövetek mozgása és az izompumpa, aktív mozgatás nélkül nem érhető el tartós és hatékony eredmény.

A tape (ejtsd: tép) egyik oldalán ragasztóval, másik oldalán textilborítással ellátott rugalmas anyag. A szövetek megemelésében és az anyagáramlás javításában van szerepe. Aszerint hogy a tape bázisát, illetve szálait hogyan helyezzük el, a folyadék áramlása irányítható a centrum, vagyis a nyirokcsomók felé. A kezelés látványos, akár néhány órán belül jelentős "apadás" érhető el.

Gyógytorna felső végtagokra:

– Karok nyújtva, leengedve a törzs mellé, kezek ökölbe szorítása - nyújtása 20 x

– Oldalsó középtartásba emeljük a karokat, közben ökölbe szorítás – nyújtás, majd leengedés.

– Következő gyakorlat a fej mellé emelés közben ökölbe szorítás – nyújtás, majd leengedés.

– Mellső középtartás, közben ökölbe szorítás – nyújtás, majd leengedés.

– Mindkét kéz a vállakon, vállkörzés előre – hátra 10-10 x

– Malomkörzés előre – hátra 10-10 x

– Almaszedés 10 x

– Szivacslabda a kézben, 3 szorítás leengedett, 3 szorítás fej felé emelt karokkal.

- Szivacslabda szorítás közben a kezeket vállhoz emeljük, majd leengedjük.

– Két kézben a szivacslabda, amíg fej fölé emeljük, összeszorítjuk, majd amíg az ölünkbe leengedjük, szintén. Belégzés-kilégzés.

- Imádkozó tartás, két tenyér közt a labda, összenyomjuk - Belégzés – kiengedjük – kilégzés 2x10

– Nyújtózkodás 5x – tenyerek fel - Belégzés – le - kilégzés

Egyéb módszerek: A méregtelenítő képesség az emésztéssel kezdődik a vékonybél villusaiban. A bélbolyhok a nyirokrendszer részei, a zsírban oldódó méreganyagokat szó szerint lehúzzák. Székrekedés esetén a nyirok fehérvérsejtjei nem tudnak méregteleníteni.  A nyirok a külső bélfalat körülvéve a béllel társult lymphoid szövetben található a legnagyobb koncentrációban. Ez azonban folyamatosan ki van téve a méreganyagok és különféle mikróbák támadásának. A nyirokerek a bőr alatt futnak, s mivel a nyirok a gravitációval szemben mozog, ahol lelassul a nyirokkeringés, a bőr fakó lesz, duzzanat keletkezik, a méreganyagok koncentrálódnak, megcsúnyul az a terület.

A nyirokkeringés felgyorsításának módjai:

Kézi nyirokmasszázs: A szelíd mozgás kedvezően hat a nyirokkeringésre, csökkenti a stresszt, csökkenti az ödémát és a fájdalmat.

Zuhanyzás, vagy fürdés közben a test körömkefével való átmasszírozása

Diéta: egészséges étrend.

Vízivás: 6-8 pohár szűrt víz

Légzés: mély orrlégzés rekeszizomból

Rendszeres testmozgás: ugrálás trambulinon, gyaloglás, nyújtás

Öltözet: kényelmes ruha, mely nem szorít, természetes anyagból

Akupunktúra

Ricinusolaj: Mivel sajnos nincs olyan gyógyszer, amely komolyan képes lenne befolyásolni a nyirokkeringést, ezért kénytelenek vagyunk körülnézni másutt. A ricinusolaj némiképp mégis serkentőleg hat a nyirokkeringésre. Itassunk át egy kisebb törülközőt hidegen préselt ricinusolajjal és azzal borogassuk a hasi tájékot, és a borogatást egész este hagyjuk a hason. Ez hatással lesz a nyirokkeringésre, csökkenti a gyulladásokat, javítja az emésztést.

Gyógynövények: A természet patikájában is vannak olyan növények, melyekből, ha teát készítünk, serkentik a nyirokrendszert. Az egyik legjobb az echinacea tea, mely gyulladáscsökkentő, a bakteriális, vírusos és gombás fertőzéseket is megszűnteti. Segíti azon fehérvérsejtek képződését, amelyek a méreganyagok hatástalanítását végzik.

Szauna: A nagyfokú izzadás is jó módja, hogy megszabaduljunk a rengeteg toxikus vegyülettől, ezáltal főképp a nehézfémeket tudjunk kiizzadni, például a felgyülemlett ólmot.

Észrevettem, hogyha szódabikarbónás vízben áztatom magam, és éjjelre svédcseppel borogatom a hónapljam, akkor a jobb karomról másnapra majdnem teljesen lemegy a nyiroködéma. Szerencsére még megtartja az ujjbenyomatot, azaz még kezdeti stádiumban van, tehát lehet vele kezdeni valamit.

Szódabikarbónás vízzel borogattam az alkarom, a hónaljban svédcseppel, de volt már rajta pl. káposztalevél-, vagy paradicsompakolás is. Jó érzést nyújtottak, de a duzzanat nem ment le. A kulcscsont alatti nyirokcsomót még mindig kenem kókuszzsírba kevert 5 % - os szódabikarbónával, melyben MSM (kén) por is van, hogy legyen, ami megnyitja a sejteket. Néha a vérehulló fecskefű is képbe kerül, meg a teafaolaj, de már 5 hónapja olyan. Igazán helyrejöhetne! És igaz, hogy mivel ezt a karom nem bírom cipelni, hajlamosabb vagyok „pihentetni”, mint megdolgoztatni. Pl. járás közben annyira nehéz, hogy a táskát átvetem a vállamon és ráteszem a karom, de még így is iszonyúan fáj az egész, hónaljban is. Épp csak elsétálok a postára, befizetem a csekket, aztán hulla fáradtan hazajövök és egy időre ágyba dőlök. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer idáig jutok, kétszer is meggondolom, hogy elmenjek-e a boltba, mivel abszolút képtelen vagyok cipekedni, fáj a jobb lábam és totál kikészülök. No, de hogy egy és ugyanazon a napon még a gyógyszertár felé is elmenjek, azt már végképp nem bírom. Mi lesz így velem, és a karommal? Vagy ezt is megoldom? Nem nyugszom bele, hogy nincs visszaút, ha idekerült, el is tud tűnni!