A megfázás új dimenziója

2015. 09.28. Még mindig a nyiroködéma és okaira fordítom a legnagyobb figyelmem, mert a fájdalom még mindig alaposan észreveteti magát. Egyszóval nyáron fordult elő először, hogy borzalmasan fájt a karom, már lefekvéskor, de felkeléskor is. Mindez azért, mert kinn aludtunk a telken és a padláson nem lehetett kibírni az 52 fokot, ezért bekapcsoltuk az álló ventillátort, ami hideget kavart és ránk fújta. Reggel úgy ébredtem, mint akin átment egy úthenger. A karom, ill. a kulcscsont alatti nyirokcsomó rettenetesen fájt. Akkor rádöbbentem, hogy valóban gyulladás lehet, de iszonyú erős, mert a huzat még jobban felkorbácsolta. Egy teljes hétbe tellett, mire egy picit jobban lett, illetve meg tudtam érinteni a karom és valamennyire mozgatni is bírtam. Ezt tudván mégis még egyszer megtörtént ugyanez, de még fájdalmasabban. Csütörtökön ui. még jónak látszott az idő, ezért nyári szoknyácskában, bár már nylon harisnyában, pólóban és a hozzá tartozó póló kardigában sétáltam el a boltig, meg vissza. Közben éreztem, hogy fázom, nem külön-külön a lábam, vagy a hátam, hanem egészben mindenhol. Több hónapon keresztül főttünk a kánikulában, hát megértem, hogy a 20 fok már hideg. Jó pár éve már 24 fokban meggyulladtam, most pedig be kell gyújtani!

De a viccet félretéve, nem törődtem a dologgal, nagyban nekiláttam a főzésnek. Két vastagabb cukkinit hámoztam meg és szereltem le, tök fasírtnak. De gondoltam, ha már úgyis sütögetek, akkor jöhet az almás pite is. Nyolc-tíz almát szintén meghámoztam leszereltem, és még krumplit is pucoltam. Délután ötkor már mozdulni sem bírtam és legszívesebben ordítottam volna a fájdalomtól. Azt hittem, azért, mert megerőltettem a jobb karom. Csakhogy nem értek egyet azzal, hogy ennyitől kikészüljön. Nem győztem éjjelre borogatni svédcseppel, káposztalevéllel, ráírni a számokat, reikizni, meg amit el tudtok képzelni, de nem lett jobb. Nem tudtam, hová helyezzem, mert sehogyan sem volt jó. Reggelre úgy beállt, azt hittem, végem. Akkor döbbentem rá, hogy megfázott a kulcscsont alatti nyirokcsomó. Akkorára dagadt, hogy most már nemcsak, hogy a tenyerem ráteszem és teletölti, hanem szemmel láthatóan kidagad. Keményen érezni lehet.

Elővettem az UH leletet és még jobban tanulmányoztam. Nos, a kulcscsont alatti nyirokcsomó valójában háromszög alakban 3 db megnagyobbodott, begyulladt, aktív sejtburjánzással megvádolt echoszegény áttét, méretüket tekintve 1,5-3 cm esek. Az biztos, hogy most már jóval nagyobbak, mert amikor a felvétel készült, még nem lehetett kitapintani, most meg tenyérnyiek. A pénteki napot nem kívánom senkinek. Irgalmatlanul sajgott, nyilallott, fájt. Szavakkal leírhatatlan. Már azon gondolkodtam, hogy hétfőn elmegyek az orvoshoz és kivágatom őket, hogy megszűnjön a probléma. többen a vészharangot kongatták. Aztán ittam ezüst oldatot, jól becévitaminoztam és elkezdett javulni. Ráadásul csaknem egy hónapja a pycnogenol miatt abbahagytam a gránátalmát, mondván mostantól nem keverem a cuccokat, de most azt is elővettem és szódabikarbonát kezdtem inni. Azt legalább egy hétig, és készítettem egy erősebb szódás kenőcsöt kókuszzsírral. Tegnap már képes voltam a karomhoz érni, és megmasszírozni egy icipicit. (Család és barátok kiborultak, már készítik a koporsót.) De én folytatom, nagy dózisú C vitamint szedek, iszom az ezüst oldatot, a gránátalmalét. Ahogy visszaszorítottam a megfázás őrjítő tüneteit, egy kicsit a karom is jobb lett.

Jelentem, ezennel arra is végleg rájöttem, miért kell az anyagi gyógymód is. Évekig kérdezgettem, anyag, vagy tudat? De hiszen az anyagot a tudat hozza létre! Akkor miért nem elég a tudat? Írtam, hogy két természet- illetve lélekgyógyász sem vállalta el az esetem, mondván már túlságosan benne van a fizikai testben. No, de ha az anyag nagy sűrűségű energia, akkor a fizikai test is az, vagyis energia. A gondolatok által beindított folyamatokból bonyolult folyamatokon keresztül válik anyag. Vagyis előbb születik meg a gondolat, azzal indul be egy energiahullám, hogy megtestesüljön fizikai szinten. Aztán finomabb szinteken, majd végül nagy töménységű energiává sűrűsödik össze, azaz a fizikai szemünkkel is láthatóvá válik. Ezért mindig fáziskésésben van a test. Ha lehangolódunk és betegségtünetet teremtünk magunknak később jön ki rajtunk. Ha felvidulunk és meggyógyultunk, lelkileg, arra is várnunk kell egy ideig. Tehát azért van szükség az anyagi gyógymódokra, mert az anyagi testet, vagyis a nagy sűrűségű energiát szeretnénk helyreállítani, akkor nagy sűrűségű energiára van szükségünk hozzá!

Most is fáj a karom, most is szörnyen dagadt és a 3 nyirokcsomó kitapintható, de már jobban vagyok. egy picit lelkileg is. Teremtőm kezébe adom életem!