A lemerült reiki mester

Ki gondolná, hogy egy reiki mester is elbukhat az úton, hogy lemerülhet az energiája annak ellenére, hogy egész nap használja a reikit? Pedig így van, magam is érzem, de néha kell egy külső szemlélő, aki felnyitja a szemem. A nagy mágus szellemgyógyász barátnőm kifakadt és megmondta. „Nézzük egy kicsit más szemmel a dolgot. Nincs gyógyítás, csak öngyógyulás. Mit tesz a gyógyító? Felemeli a kezelt energiaszintjét az övére, vagyis magasra, a magas energiaszint beindítja az öngyógyító folyamatot. És hogyan is van ez általában? Eljön, megkezelem, két napig minden ok, majd jön a visszaesés, mert valamiért elcsorog az energiája, ha már hazakerül. Szóval rád mértem, energiád és rezgésszinted a békánál és volt egyéb is. Tegnapelőtt este megtisztítottam a házat és téged, kicsit helyre tettelek energetikailag. Valamiért energetikailag kb. egy éve lent vagy, és minden szar rád tud cuppanni. Egy kicsit kellene REIKI Mesterként szinten tartsd magad. Lehet, ha csinálsz valamit, de akkor nem jól. Életenergiád 25%-át használod, energiaszinted a 100-hoz viszonyítva 30, a rezgésszinted a 30 ezerből 12 ezer és ez TE vagy, ezen NEKED kell változtatnod. A gyógyszerek is úgy gyógyítanak, hogy megöli a vírust, a bacit, de nem gyógyítja meg a tested, hanem ha már nincs baci, aki ellen harcolni kell, felépíti újra az szervezetet. Pontosítok: amikor beindult a dolog, elengedted magad, vagyis előtte, nem foglalkoztál magaddal, eléggé biztosan nem. És igen a tenni és nem tenni, merni változtatni, vagy nem, félni az újtól (miért félni ha nem tudod, milyen) vagy inkább mártír lenni, stb.) Amit leírtam nem azt jelenti, hogy ne folytasd az orvosoknál a megoldás keresését, sőt, DE ilyen alacsony energiaszinten, amilyenen te vagy (voltál, tisztítás előtt, és szerintem visszaesel, ha nem teszel semmit) nincs gyógyulás!”

Használom a reikit minden nap, de ezzel a kézzel megingott minden hitem és bármit tettem a javulás érdekében, egyre rosszabb lett.

„Amióta az írásba temetkeztél, azóta nem foglalkozol magaddal. Annyi mindent tudsz, annyi mindent megtanultál, annyi eszköz van a kezedben, használnod kellene. Folyamatosan folyik el az energiád, nem pótolod, vagy nem pótolod helyesen. Ha nem győzted volna le a rákot, akkor ezeket el sem mondtam volna, csakhogy akkor magaddal foglalkoztál és nem egyébbel, vagy legalábbis többet, sokkal többet foglalkoztál magaddal. Az első könyvedet élted, emiatt győzted le a rákot.”

Természetesen mindenben maximálisan igazat adok neki, sejtettem, hogy ez a véleménye. Azonban abban nem hiszek, hogy mártír szerepet vállaltam volna. Igenis többször változtattam. Ám az energia szintemben igaza lehet, hisz más szellemgyógyász és médium is mondta, hogy nem tartom meg, amit kapok, hanem tovább adom. De jó lenne megtanulni megtartani, elfogadni, elhinni, hogy én is méltó vagyok rá, mint a létezik egyik nagyszerű teremtménye. Sokan tudják, miről beszélek, mert az ember elfogad másokat, tisztel másokat, felnéz másokra, amíg önmagát inkább háttérbe szorítja. Szóval az önmagammal való viszonyom sodort ismét ilyen helyzetbe. A gondolatok megvalósulnak, ezt teremtettem magamnak és most saját csapdámban vergődök, mert már nem esik olyan jól. Ilyenkor azonban utamba kerülnek ilyen idézetek, melyek azt sugalmazzák, hogy az embernek minden szélsőséget át kell élnie ahhoz, hogy empatikus legyen, bele tudja magát élni embertársai helyzetébe.

"Nem az a bölcs, aki életében sohasem szenved, hanem az, aki túl tudja magát tenni rajta és megtalálja a kiutat."

„Egy sámán ne legyen szent. Szerezzen a saját bőrén tapasztalatokat, érezze, milyen a mélység és a magasság, a kétségbeesés és az öröm, káprázat és a valóság, a bátorság és a félelem, érezzen mindent, amit a népe érezhet. Legyen képes olyan mélyre süllyedni, mint a pondró, és olyan magasan szárnyalni, mint a sas. Amíg nem élte át mindkét szélsőséges lelkiállapotot, nem jó sámán."

/Sánta Őz, sziú indián sámán/

Nyilván sámán nem vagyok, nem is az a cél. Ám sima, hétköznapi emberként sem tudok normálisan élni? Miért? Hogyan rántom magam a mélybe? Miért? Miközben minden reggel a reikivel indítok. Felnyitom a szemem és használom a harmónia szimbólumot, majd a mesterit. Gyógyító kezem folyton magamra teszem, meditálok, jóga légzés, akupresszúra, gyógyító frekvenciájú zenéket hallgatok. Alkalmazom a Grabovoj számsorokat, a nano technológiát, minden pillanatban használom a reikit. Ettől többet nem tudok már magammal törődni. Sőt, most, hogy a kezem leterített, pihenek is – kényszerből – és nem is írok fél éve, már azt sem lehet elmondani rólam, hogy erőltetetten az írásba temetkezem, vagy menekülök, esetleg terápiás célra használom. Ha más szemmel akarom nézni, akkor azt mondom, kezemnél fogva leterített a sors és nem igaz, hogy nem teszek semmit a javulásért, hiszen erről szól ez az egész könyv, mégis egyre rosszabb a helyzet. Ki terített le, miért, mi a célja? Mert semmi sincs véletlen. Inkább az lehet mindennek az oka, hogy cél nélkül nincs élet és én megint nem találok olyan célt, amiért érdemes még élni. Engem az anyagi célok nem elégítenek ki. Nekem nem cél az építkezés, vagy egy újabb ház felújítása. Pontosan azóta használhatatlan a kezem, amióta megvan az új, közös ház. Egy porszemet sem tettem arrébb benne. A barátnőm – kissé neheztelően a hangjában – megint elkezdte mondani, mit lát:

„Most újra megméretlek, és az van, hogy három napja feltuningoltalak, de most újra lent vagy, életenergia 40%, energiaszint 38%, rezgésszint 14 ezer, szóval 72 óra elteltével újra a békánál vagy szinte, ezen kell dolgoznod, nem kell, hanem muszáj! Ha az energiaszint alacsony, akkor mindent megtalál. Úgyhogy emeld az energia szintedet, hogy a tested tudjon gyógyulni. Tisztítsd, magad, tisztítsd a csakráidat és növeld az energia szinted minden pillanatban, amikor ráérsz, mert így gyógyulás nem lesz, a világ legjobb orvosa sem tud így meggyógyítani, ha a szervezeted nem tudja támogatni az öngyógyító mechanizmusok beindulását. Lehet, hogy a szimbólumok most nem tudnak segíteni, nem elég, hogy magadra teszed a szimbólumot, lehet, azért hogy rendbe álljon, energiáznod kell magad, ezt úgy értsd, hogy nem tudom, csak találgatok. Vedd elő az ezüst lila energiát, tisztítsák ki vele minden csakrádat, csinálj jó nagy aurát magadnak koronacsakrán beszívod és a csakrákon kifújod, vagy használhatod a csakrák színeit, vagy az ezüst fehéret, amiben minden benne van, az ezüst Lilla is hasonló csak az erősebb. Azt javaslom, hagyd egy kicsit most a Reiki szimbólumokat, mert látszólag nem erősítenek. Ezek csak javaslatok, tanácsok majd azt tedd, ami jólesik, és amitől érzed, hogy jobban vagy, energikusabb vagy. Tudat alatt megy el az energiád, valami lehúzta, de ezt neked is éreznéd kell, szerintem. Tudom, hogy megtalálod a módját annak, hogy az energia szinted magasan tartsd!”

Még felmerült újra a Hartmann hálók és vízerek kérdése, mert abban fekszem, ez biztos, de nincs más hely, ahová áttegyem az ágyam. És mostanában sokat tartózkodom az ágyban a kibírhatatlan fájdalmak miatt. Jó helyen keresgéltem. Éreztem, hogy elhagyott az erőm. Ha most visszaolvasunk, láthatjuk, hányszor megírtam, hogy lemerült az akkumulátorom, mentem töltődni minden lehetséges helyre, de hiába kaptam, nem tudtam megtartani, vagy csak ideig-óráig. Egy új, nagy lelkesítő cél kellene. Még nem tudom, mi, de ezt rajtam kívül senki más nem találhatja meg helyettem.