A kifelé vezető út

Bármilyen furcsa, bármennyire is rosszul vagyok, a távgyógyító hölgy szerint akár tetszik, akár nem, már kifelé repülök a dologból. A problémák sem egy nap alatt jöttek létre, a gyógyulásnak is idő kell. Szerencsére nem annyi, amennyi alatt létrehoztuk őket. A gyógyulási folyamat is fájdalmas, nem mosolyogva megyünk végig rajta. Mától újból minden nap kezel, és a tanítványai is. Szerinte kutya kötelességem meggyógyulni, és ha kijöttem ebből, sokat adhatok másoknak. Ne most menjek át a vesztesek oldalára. Bőven van még dolgom. Mondtam, én nem harcolok, mert ha ellene vagyok, mellette vagyok. Ő másként értelmezte. Az hogy napról napra jobban vagyok, és pozitív dolgokat hallgatok tudatosan, és teszek, az is harc, mert ha nem irányítanám a tetteim és gondolataim, akkor feladva magam alá esve hagynám, hogy a létből kilépjek. Rendben, elfogadom. Talán pont ezt a hozzáállást látják bennem mások?

Vegyük sorra, mi lett jobb: igaz, 3 görcsoldó mellett, és néha szörnyű rosszullétekkel, de már tudok enni is. A jobb mellem kevésbé nyiroködémás, mint eddig. Az éjszakai rosszullétek mellett azért aludni is tudok. Kevés fájdalomcsillapítót szedek, amikor már nem bírom tovább, és az is csak egy Algopyrin. Az orrom bal felében belül lett egy seb még januárban. Sehogyan sem akart elmúlni. Vérzett, pörkösödött, bekentem, lejött, vérzett, pörkösödött. Svédcseppel, ezüst kolloiddal és körömvirág kenőccsel kezeltem, látszólag hiába. Pedig azt gondoltam, ha ez elmúlik, meggyógyulok. Most úgy tűnik, elmúlt. Még egy pici seb van rajta, de már nem vérzik.

Mi lett rosszabb? A bénulás napról napra sajnos rosszabb. A jobb lábam már teljesen érzéketlen, a bal követi. A két fenekem szintén mintha érzéstelenítve lenne. Ha lefekszem, ugyanabban a pózban maradok reggelig, meg sem tudok mozdulni, vagy arrébb helyezni magam. Félő, hogy felfekvés lesz belőle.

04.06. Ma a látszat kedvéért kitették a lábaim, mintha ülnék. A borzalom, ha hátradőltem, már nem bírtam felülni és rettenetesen fájt a jobb fenekem a ránehezedő nyomástól. A lábaimat pedig nem tudtam feltenni az ágyra. Totál béna lettem. Rendeltem egy decubitus párnát, hétfőn érkezik.

04.07. A helyzet változatlan, bénulás, rosszullét. Egy helyben fekvés, mint egy 3 D-s matrica. A nyakam jobb felénél felfelé terjed a duzzanat, több pukli is van már, ami nyom és fájdalmas.

04.08. Éjjel több, mint 12 órán át feküdtem egyhelyben, borzalmas volt már sírtam, mire megmozdítottak. Párom hazajött, fiam nem tudtam hívni, mert leesett a telefon. Nagyon fájt a jobb fenekem és a nyakam, meg a vállam, karom, és a rosszullét hozzá. Különben ettem, de széklet nincs napok óta csak 1-1 csepp. A háziorvos szerint lehet MR t csináltatni, de arra csak reumás, ortopéd vagy neurologus adhat beutalót. Kérdés az, hogy lesz- e valamilyen terápiás konzekvencia. Segítségként megpróbálhatunk házi ápolást kirendelni, hátha tud mobilizálni egy kicsit. Ezt még nem kértem. Nekem 24 órás szolgálat kell. Ezt csak egy családtag tudja ellátni.

A rosszulléteket akár a vércukorszint is okozhatja, ezért megmértem. Ebéd előtt 9,9 volt. Evés után két órával, 17-kor 6,5 volt.

04.09. Az éjszaki rosszullétek nem függenek össze a takaróval. Ma kitakarózva feküdtem, mégis többször rosszul lettem. Nagyon borzasztó egyhelyben feküdni egész éjjel. Minden testrészem teljesen elgémberedik. Meg sem tudok mozdulni. Reggel 7,5 volt a vércukor. Megérkezett a párna. Elég magas, de megpróbálok elhelyezkedni rajta, illetve elhelyeztetni magam.

Éjjel azt álmodtam, hogy egy isten lénnyel találkoztam és kérdeztem, meddig kell még szenvednem. Azt felelte, két évig. Mondtam, hogy az már letelt. Erre azt mondta, akkor vedd le a ruhát magadról. Az egész testem egy overallnak látszott, zipzárral. Levettem és előbújtam belőle, teljesen egészségesen. Kezem-lábam működött és boldog voltam. A távgyógyító hölgy is örült, hogy így üzentek nekem, hisz ő Jézus által gyógyít engem és pont a ruha hasonlatot szokta használni. Régi ruhára nem lehet felvenni az újat. El kell engedni a régi mintákat. A két év pedig már ketyeg a teljes gyógyulásig. Nem feltétlenül lesz tele szenvedéssel.

E-nek leírtam a dátumokkal teli kálváriám. „A hitemet senkire nem akarom ráerőltetni, de számomra csak egy gyógyító van, mégpedig Jézus. Az előzmények nekem is azok, ami Önnek. A múltkor küldtem át Youtube videókat, átment? A daganat leállításra elképzeltem, hogy összeaszalódik, mint a mazsola. Hinni kell!!!! Csak hitet növelő videókat nézni. Pl. Andrew Wommack: Már a tiéd 1. Kenneth E. Hagin Út a gyógyuláshoz stb. Tudom, hogy mit érez, az ágyhoz kötöttség borzasztó. Gyógytornász jár hozzám, fel akarok kelni, elég volt!  Kitartás, lezajlik a folyamat, calluszosodik a csont, minden jó lesz. Puszi”

04.11. Tegnap is egész nap rosszullét, ma is, úgy látszik, ez már nem múlik el soha.

Menetrend: Éjjel feküdni ugyanabban a vacak pózban, amiben bekerültem az ágyba. Fulladok, mert nyom a karom, mintha direkt feszítene. Amióta annál fogva emelgetnek, az is még bénább és elviselhetetlenül fáj. A nyakamnál újabb fájdalmas puklik fojtogatnak. A fenekem mintha feljebb lenne, de olyan helyzetben, amitől tízpercenként berántja a görcs az egész jobb lábam csípőtől talpig. Várom a reggelt, hátha jobb lesz. Este hidegrázás, beburkolódás, később heves szívveréssel forróság, rosszullét, szájszárazság. Kitakarózom, iszom. Majd újra hidegrázás és ez így megy reggelig. Végre világosodik, már csak órák kérdése, hogy megmozdulhassak. Reggel. Felültetnek. Rájövök, hogy megint rosszabb lett minden, újabb mozgásfunkciók esnek ki, egyre bénább vagyok, amellett, hogy szédülök és rosszul vagyok, jártányi erőm sincs, remegek. Felállítanak, hogy áttegyenek a szobavécére. Rogyok össze, nem tart már a bal láb sem. A jobb pedig tehetetlenül magam alá csavarodik. Az egész fenekem zsibbadt. Kegyetlen kínokkal rám kerül a nappali nadrág. Undorral eszem pár falatot. Újabb remegés, még rosszabb, mint addig. Eldőlök, mint egy zsák. Beájulok. Az ébredés sem jobb. Nemsokára ebéd. Jó esetben legalább éhes vagyok, de semmit sem kívánok. Pár falat lemegy, újabb beájulás. Jön a vacsora, de mi legyen az? Fürdetés, kész kálvária. Végre rajtam a pizsama, befektetnek, de sohasem sikerül kényelmesre. Szenvedés reggelig, majd kezdődik minden elölről…

Ez lenne a kifelé vezető út? Merre? Felfelé, lefelé, vagy egyenesen át? A távgyógyító hölgy szerint jól leírtam, sugárzik belőle az élni akarás. Bíztat, hogy minden jobb lesz, csak legyek türelemmel, tartsak ki.