A Fény harcosa

Dr. Eic Pearl a könyvében feltette a kérdést, hogy észrevettük-e, mostanában mennyien választják a rák, az AIDS, vagy más halálos kórok által a halált? Persze, hogy észrevettük, hisz folyvást ezen csodálkozunk, mi történhetett, hogy ennyien távoznak? Miért? Ám azt is írta, hogy te, aki itt maradtál, azért tetted, hogy részt vegyél a nagy változásban, az átalakulásban és segíts a Földön lehorgonyozni az új energiának.  

Én is? Hiszen, ha még itt vagyok, akkor talán ez a feladatom? Ez lenne az a fennkölt küldetés, amire hiába kérdeztem rá, nem jött válaszom? Mostanában szinte minden forrásból az folyik, hogy „azért születtél, hogy a Fény szeretetteljes harcosa légy!”. A fényküldött kifejezés sem új a számunkra. No, de egy hétköznapi kisember ilyenkor elgondolkodik. Közbeszól az ego, aki arra hivatott, hogy Földhöz ragasszon minket és rendszerezze az információkat, hogy az általa felállított útjelző táblák segítségével végigkalauzoljon minket földi utunkon. Ki vagyok én, hogy ekkora hatalmas horderejű dolgot bízzanak rám? Ugyan már, tőlem sokkal alkalmasabb személyek is vannak a feladatra, semmi vagyok hozzájuk képest, biztos nem az én dolgom. Talán éppen én is így jártam és azért vonzottam be ilyen betegségeket? Nem tartottam méltónak magam, hogy fényküldött legyek?

A könyv olvasása közben azonban most rádöbbentem valamire. A Fény harcosa kifejezés nem azt jelenti, amit a szavakhoz társított képzetek miatt elsőre gondolnánk. Azaz nem kell elhagyni az otthonod, nem kell egy fénykarddal harcba indulni a sötétség erői ellen. Nem. A Fény harcosa azt jelenti, hogy rajtunk keresztül engedjük - katalizátorként - lehorgonyozni az új energiát, a fényt, amely régen, amikor még tudatosabbak voltunk, a mienk volt. Vagyis most csak újrakapcsolódunk az eredeti Forráshoz, hogy végre magasabb rezgésszintre emelkedhessünk. Ezt kell átadnunk a körülöttünk élőknek. Nem kell menni sehová, nem kell fénykarddal hadonászni, vagy erőltetni, jobbá tenni, bármit is megváltoztatni. Pusztán engedni kell, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. A szeretet pedig nem az erőltetett nyálas csöpögést, hanem a mindent elfogadást jelenti. A küldetésre, a fényküldöttségre mindenki alkalmas. Amit kapunk, arra nekünk is szükségünk van, és a rezonancia törvénye szerint át is tudjuk adni. Azért vagy éppen ott, ahol, mert ott van szükség rád és általad ott kaphatják meg a többiek. Szavakkal ezeket már mind megfogalmaztam „A lótusz szirmai” kötetekben, lásd „a mester és tanítványa”, „az első lépés”, „a rezgésszint”, „a fényemberek vagyunk”, vagy „a minden mindennel összefügg” című írásaimban.

Ennek kapcsán este lefekvéskor azt mondtam magamnak: Kinyilvánítom, hogy úgy döntöttem, elfogadom a küldetésem és engedem, hogy az új Forrásenergia rajtam keresztül lehorgonyozzon a Földön. Isten, az Univerzum, a Fény, a Forrás és én közösen úgy döntünk, hogy megkapom, amire szükségem van és átadom a körülöttem lévőknek. Aztán gyakoroltam az energiára hangolódást. Így aludtam el.

11.29. Álmomban egy hosszú barna hajú amazont láttam, aztán mégsem, mintha csak a hang mondta volna: „Megismertem Ét-t, aki megalkotta Étert. Akkor halt meg, amikor eltűntek az Ég madarai és eltűnt az Égbolt. Az új Teremtésnél újjászületetett és megalkotta az Étert.” Erre ébredtem. A szöveget többször is elismételtem, mintha egy verset kellene megtanulnom, hogyha felébredek, leírhassam. Aztán ez az egész írás pont így, ahogy most olvasod, megjelent a fejemben. Picit még visszaaludtam. Akkor meg egy idősebb hölgyet láttam, akinek nem volt se keze, se lába. Egy csipkefüggönnyel letakart kalitkaszerű hordozóban szállította őt két férfi. Ő pedig tömegek előtt átszellemülten magyarázta a Biblia fejezeteit, ahol csak letették. Ébredéskor rögvest leírtam az egész furcsa álmot, amely nem engedte magát elfelejteni.

https://publioboox.com/hu_HU/a-lotusz-szirmai

https://publioboox.com/hu_HU/a-lotusz-szirmai-ii