A bénulás lelki okai

Spirituális hölgyektől érdeklődtem, mi lehet a lelki ok?

”A bénulás előtt milyen voltál? Te akartál mindent megcsinálni mások helyett is? Nem fogadtál el soha semmit, semmilyen segítséget? Meg akartál felelni éjjel-nappal, futkostál ide-oda, hogy "jól teljesíts"? Gyerekkorodban csak akkor "szerettek" (fogadtak el), ha "letettél valamit az asztalra", később szintén?” „Megnéztem az oldaladat, most utólag! Hihetetlenül termékeny és szorgalmas- okos-intelligens vagy! De nem vagy véletlenül átszoktatott balkezes? Az a macska… !!”

„Mivel elég komplex a problémád és ez egy hosszabb folyamat eredménye, aprólékosan kellene visszafelé haladni, feltárni a háttér okokat, időrendben megnézve mikor kezdődött a legelső tünet és így tovább.”

„Az élet a teljességre törekszik. Minden tartalmat meg kell élnünk valamilyen formában, kell, hogy helye legyen az életünkben, hogy integrálhassuk. Nézd meg mindazt, amire rákényszerít ez a helyzet és látni fogod, mit nem éltél, integráltál eléggé! Az is fontos, hogy milyen előnyei vannak a megváltozott életednek, mert bármily furcsa, rengeteg előny származik belőle. Merengj ezeken hosszasan! Magadra koncentrálj, most te vagy a lényeg! Kedvez ehhez a holdállás, és sok a segítő erő! Megy az! Kérd! Morbid leszek, ne haragudj, de erős a skorpió hatás. Szóval, ott a működő bal kezed, amivel elfogadni is tudsz! "Ő" is segít neked!”

„Nehéz magadra koncentrálnod. Ez is egy a mire kényszerít listán, egyben hozadéka is, hogy lehetőséged van rá.”

Előny?????? Bevallom, iszonyú érzés ilyen kiszolgáltatottnak lenni. Ha a fésűm kell, kérnem kell, és valakinek ide kell adnia. Fekszem, ahogy letesznek és mozdulni sem bírok. Még a bal kezem mozog, hála érte. Remélem, ő marad is. Honnan lehet tudni, hogy itt a vég? vagy van még ebből kiút? Segítséget nem fogadtam el, az biztos. Éjjel-nappal futkostam, ez igaz. Szerettem intézkedni, megoldani, de nem azért, mert csak akkor fogadtak el. Nem vagyok átszoktatott balkezes. Iszonyú nehéz volt átszokni bal kézre.

Egy csontkovács is szívesen segített volna, de a daganatos betegség nála kizáró ok, nem szeretne jobban ártani. Szerinte a bokám is nyiroködémás, látatlanban.

Más gyógy masszőr barátnőm szerint el kell engedni az irányítást. Megnézte a lábam, megmasszírozta. Szerinte ez tuti gerincsérv miatt ilyen. Ám ezt sem műtik az alapbetegség miatt. A lábam égett, mikor hozzáért, valamint a jobb rángott is. Ezt jó jelnek vette, mondván csak nyomódnak az idegek, nincs lebénulva. Érdekes, mindenki szerint jobb lesz, de mikor? Nem bírom tovább.

A távgyógyító hölgy kiakadt, mikor megkérdeztem: jártam kvantumgyógyításon, ott a nő összekötötte a csakrákat, nem lehet, hogy azért bénulok, mert nem a jó rezgés állította helyre a rosszat, hanem fordítva? Ő ilyet még nem is hallott. Azt mondta, „bocs senkit nem akarok bántani de ez itt olyan badarság, hogy díjnyertes már ne is haragudj. ’Első alkalommal megtudtam, hogy mindent feladtam, borzalmasan nehéz terheket cipelek, sőt, az összes előző életbeli terhet most mind egyszerre magamra vettem. Ezzel állítólag a szívemet céloztam meg, de feljebb csúszott. Így maradtam életben, mert ha ezt a szívem megkapta volna, azonnal végem.’ Ez a hölgy a karmákról nem sokat tud, de valószínűleg csak azért fonta bele, ne legyen olyan, mint aki nem tud mondani semmit. Így egy badarsággal elütötte a dolgokat, csak hogy: rád ijesztett, és tévútra terelgetett ezzel. Egy életben maximum kettő előző élet tanítását hozzuk el” Ígérte, hogy este megnézi, mit talál nálam. Érdekes, épp ma tanít a csakrák működéséről, amikor nekem „véletlen” eszembe jutott rákérdezni.

04.30. Este Oxigéneztem megint, utána azt vettem észre, hogy nem kapok levegőt. Éjjel 1.50- kor majdnem megfulladtam, azóta fenn voltam, alig bírtam ki reggelig, már annyi erőm sem maradt, hogy a poharat megtartsam. Ülni sem tudok, dőlök el és nem bírom magam felhúzni. Azt hiszem, mindenki hazudik nekem és csak áltat, hogy jobban leszek. Inni sem tudok, mert nem bírom hátrahajtani a fejem. A nyakam két oldalt bedagadt, húzódik, nem tartja meg a fejem. Ehhez már tényleg túl nagy csoda kellene. Jöhetne már!