HFB

Ha jól belegondolok, 2016 ősze óta Hivatásos Fekvőbeteg (HFB) lettem. Bár kezdetben még nem egész nap feküdtem, mint most. A betegséget nem voltam képes kifeküdni, sőt, idővel egyre több probléma társult hozzá. A fájdalom már eltörpül ezekhez képest. 2016. áprilistól lebénult csuklóig a jobb kezem. 2017. áprilistól vállig. Júniusban végre kiderült az ok és bár örülhettünk volna, hogy megismertük, remélhettük volna, hogy van megoldás, de magamra hagytak, mert nem tudtak mit kezdeni vele. 2017. január 28.-tól az ülőidegzsába tünetei is társultak, de mindkét lábon. Lezsibbadt a jobb lábam, kívül végighúzódik egy jeges érzéketlen rész, egy jeges zokni erős markolásával társítva. Bizonyos szögben nem tudom felemelni sem és sajog a talpam. A jobb lábon egy égető zokni húzódik. Február 14.-től állandósult az a végelgyengüléssel járó rosszullét, amely émelygéssel, hányingerrel és kibírhatatlan rossz közérzettel jár. Erre egy, vagy két simaizom görcsoldót szoktam bekapni, különben nem bírnám ki. A gyógyteának és a vércukorcsökkentő gyógyszer variálásának köszönhetően két napig megúsztam a görcsoldót, de 25.-én ismét muszáj volt bevenni. Olyan érzés, mint amikor annyira leesik a vércukorszint, hogy már a kóma következik. Pedig délben 10 volt.

No, de nézzük az életminőségem. Ha ugyan lehet ezt még életnek nevezni. Pusztán az a cél, hogy átvészeljem a napokat. Nem látok kiutat, nem tudom, mi lesz a vége, mire megy ki a játék? Kezdjük a reggellel. Ha ugyan sikerül aludnom, akkor ilyenkor picit elnyugszik a tombolás, nem merek felállni. Fekszem, pedig már fáj a jobb oldalam, a combcsontom ég a nagy nyomástól. Végül rászedem magam, hogy kikászálódjak. Egyből leszakad a karom. Fáj a gerincem a rossz tartástól, fáj a nyakam, húzódik. Már a fülem is fáj, ráment a folyamat. Iszonyú szenvedéssel felöltözöm és nagyon óvatosan, mert remegnek a lábaim, az egyetlen zsibbadó, kéztő alagút szindrómás bal kezemre támaszkodva leóvakodom a létrán a konyhába. Undorral letömök egy kiflit, ha sikerül mindet. Iszom egy kis teát és már kezdődik az elgyengülés. Ha ilyenkor nem megyek vissza ledőlni, hanem mondjuk, főzök, mosogatok, eluralkodik a rosszullét. Beveszem a görcsoldót. Kezd picit jobb lenni. Máris ebédidő? Nem is vagyok éhes, nincs kedvem enni. Ülnék a gép elé írni, de a karom olyan feszülésbe kezd, mintha belülről fát vágnának benne. Üvöltve menekülök. Ha azonban picit gyorsabban teszem, kimegy a szívem és nem fekhetek le, mert megfulladok. Nagy nehezen eljön az este. Mintha az megváltana. Eszem pár falatot, fürdök, fáslizok, próbálok feküdni. A kezem őrjítően feszít, nem kapok levegőt. Masszírozgatom, helyezgetem, forgolódok, ágyat igazgatok, kb. hajnali 2-3-ig. Talán akkor alszom a végkimerültségtől. Várom a reggelt, hogy örülhessek, még élek, hogy túléltem az éjszakát.

Meddig mehet ez még így tovább? Mi lesz a vége, és mikor?